Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1404 vagyunk benne, mert mi magunk is kábítószerfogyasztók vagy kereskedők vagyunk, nem méltányos dolog. Hiszen - a távol lev ő miniszter asszonynak mondom - önök is sokszor szavaztak nemmel az előző Országgyűlésben. Nemmel szavaztak arra a stabilizációs programra, amely megalapozta a magyar gazdaság növekedését, és akkor mi nem azt mondtuk, hogy azért szavaznak nemmel, mert raga szkodnak ahhoz, hogy válságban legyen a magyar gazdaság. Nemmel szavaztak arra a privatizációra, amely kiragadta a magyar gazdaságot az adósságcsapdából. Mi akkor nem azt mondtuk, hogy önök azért szavaznak nemmel, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy eladósodott legyen a magyar gazdaság. Nemmel szavaztak arra a nyugdíjreformra, ami többek között a feketegazdaság elleni harc eszköze, mert legális munkavállalásra és legális keresetekre ösztönöz. Mi akkor nem mondtuk, hogy önök azért szavaznak nemmel, mert a feketega zdaság fennmaradásában érdekeltek. Nemmel szavaztak a Szlovákiával, Romániával megkötött alapszerződésekre, amelyek megteremtették a szomszéd országokkal való megbékélésnek, sőt NATO- és európai uniós csatlakozásunk feltételeit. Mi akkor nem mondtuk azt, h ogy önök azért szavaznak nemmel, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy Magyarország szemben álljon a szomszédaival. Tudomásul vettük azt, hogy ezekben a kérdésekben önök másképp gondolkodnak, másképp látják a gazdasági problémákat, másképp látják a feketegazdaság, vagy másképp látják a szomszéd országokhoz fűződő viszony kérdését. Ez egy demokratikus rendszerben természetes. Mi így kezeltük önöket. Az a felfogás azonban, amely a miniszter asszony nyilatkozatában megjelenik, miszerint mi csak azért ellenezhetjük, me rt magunk is érdekeltek vagyunk a társadalmi devianciában, azt gondolom, hogy ez a felfogás nem méltó egy demokratikus állam miniszteréhez, kiváltképp igazságügyminiszteréhez. Hozzátehetném: nem méltó egy nagy múltú, rendszerváltó párt jelenlegi elnökéhez . Azt hiszem, hogy ez a felfogás csak ahhoz a sajtótermékhez méltó, amelyben megjelent. De ez a miniszter asszony felelőssége. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai áll amtitkár urat, hogy kíváne reflektálni. (Dr. Hende Csaba jelzi, hogy igen.) Államtitkár úr, önt illeti a szó. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Ú r! Nagyon röviden szeretnék válaszolni az ön által felvetettekre. A miniszter asszony megpróbálta önnel személyesen tisztázni ezt a félreértést. Ön mindvégig abból indult ki, hogy ami ebben a bizonyos sajtótermékben megjelent, Dávid Ibolya igazságügyminis zter szavait és gondolatait tükrözi. A miniszter asszony elmondta önnek privát, én elmondom most nyilvánosan is, hogy az az újságíró, aki ezt a cikket írta, a miniszter asszony kérése ellenére az elkészült cikket neki ellenőrzésre nem küldte vissza. E teki ntetben tehát, úgy hiszem, nem kell tovább magyarázkodnom. Ami azt illeti, nem hiszem, hogy ne lenne bárkinek joga a maga meggyőződése szerint szavazni és nyilatkozni a parlamentben. Ez nemcsak joga, kötelessége is minden parlamenti képviselőnek. Annyit az ért hadd mondjak, hogy a mai kormánypárti és akkori ellenzéki képviselők ma sem szavaznák meg a Bokroscsomagot, mert azzal sem akkor, sem ma nem értenek egyet. A nyugdíjreformnak és az akkori privatizációnak, amit önök kormánypártokként végrehajtottak, bi zony voltak olyan elemei, amelyek ma sem tennék alkalmassá arra, hogy ezt jó szívvel támogassuk. Ugyanezt mondhatom el az alapszerződésekről is, amelyekre ön hivatkozott. Legyen szabad, ha már ön idézett ebből a cikkből, ebből az írásból - a drogkérdésről szólt a felszólalása és ez az inkriminált nyilatkozat is - egy kicsit hosszabban idéznem, amely gondolatok viszont valóban a miniszter asszony véleményét tükrözik. Idézem tehát:
