Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
15 rendszer régi elemeit és eltöröltük a tandíjat, nem kapunk önöktől, ellenzéki képviselőktől támogatást ezekhez az igényekhez és elképzelésekhez! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Még egyszer mondom: múltbeli szándékok fölku tatásának ebben a tárgykörben csak azért van értelme, mert eligazít bennünket a jövőre nézvést, és világossá teszi, hogy bizony, van egy jelentős különbség, amely a társadalompolitikai gondolkodás, program és teendők szempontjából az ellenzék egy részét el választja a mostani kormánypártoktól. Mégis azt kérem, hogy függetlenül ettől az általános választóvonaltól, hogy önök a Bokroscsomag mellett vannak, mi pedig mindig is ellene voltunk és ellene is leszünk, erre való tekintet nélkül ott, ahol úgy érzik, ho gy bár az egykori Bokroscsomag irányaival szemben megy a mostani kormány és azzal ellentétes döntéseket hoz, amikor úgy érzik, hogy azokat a sebeket gyógyítja, amelyeket a Bokroscsomag ütött, mégis arra kérem az ellenzéki képviselőket, hogy az ország pol gárai érdekében támogassák a kormány előterjesztését. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) (14.00) Ami a költségvetési tartalék kérdését illeti (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) , annyiban kétségtelenül újszerű az 1999e s évre szóló költségvetés, amelyet a tisztelt Ház még az elmúlt év végén elfogadott, hogy - remélem, az idő igazolja ezt a kísérletet - először próbáljuk ki azt a megoldást, éppen a bizonytalan világgazdasági helyzet miatt, hogy a költségvetés bevételi old alát 5 százalékos gazdasági növekedés alapján terveztük meg, a kiadási oldalát pedig 4 százalékosra, és a közbülső összeget, az 1 százaléknyi növekedés forrásait pedig tartalékként különítettük el. Ez egy újszerű megoldás. Amikor arról beszéltem, hogy most van először igazán olyan tartaléka a magyar költségvetésnek, amely bizonyos védettséget jelent - nem mondom, hogy teljes védettséget, sajnos ez túlzás lenne, de bizonyos védettséget jelent - a világgazdaság ma még pontosan ki nem tapintható változásaival szemben, akkor erre az újításra gondoltam. Még egyszer: nagyon remélem, hogy az idő igazolja ennek a döntésnek a helyességét. Többen is szóltak a gazdaság általános és kedvező helyzetéről. A Ház falain belül talán mindannyian többedszer tapasztaljuk, milye n nehéz egy rövid hozzászólásban - különösen, ha csak öt perc áll rendelkezésére egy képviselőnek - különbséget tenni az ország gazdasági helyzete és költségvetési helyzete között. S mindannyian találkozhattunk már azzal az élménnyel, hogy azt kérdik a mag yar polgárok: hát ha a gazdaság helyzete valóban ilyen kiváló, tehát ha kétszer olyan gyorsan növekszünk, mint az Európai Unió, akkor miért nem nőhetnek gyorsabban a bérek? Ez bizony olyan élmény, amellyel talán önök mint parlamenti képviselők nap mint nap találkozhatnak. Ezért kell világos különbséget tennünk a költségvetés helyzete és az ország gazdasági helyzete között, mert hiába halad most növekvő pályán a magyar gazdaság, a költségvetés helyzete sajnos továbbra is kedvezőtlen. Máskor, máshol is elmond ottam már, hogy szerencsés országokban az adófizetők által befizetett forintok, összegek többletét osztják szét az emberek között. Ez Magyarországon ma nincs így: Magyarországon mind a mai napig még mindig a hiányt osztjuk szét egymás között. Ma még mindig nem termel elegendő mennyiségben a magyar gazdaság ahhoz, hogy a költségvetés kiadásait saját erőnkből fedezni tudjuk. A válasz a miértre világos: a miértre az a válasz, hogy ez azért van így, mert a magyar költségvetésnek minden hetedik forintját adósság törlesztésre kell fordítani. Ha ez nem így lenne, akkor Magyarország is azon boldog országok sorába tartozna, ahol minden esztendőben, amikor együtt megvitatjuk az ország következő évi költségvetését, a többlet szétosztásáról dönthetnénk (Moraj az MSZP pad soraiból.) , de sajnos még mindig nem ez a helyzet. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ami a közjogi hagyományokat illeti: vannak bizonyos követendő közjogi hagyományai a rendszerváltoztatási kísérletnek. Ilyen például az első demokratikusan megválasztott min iszterelnök által teremtett azon hagyomány, hogy a parlamenti évad kezdetén - egyszer télen, egyszer pedig ősszel - tájékoztatja a képviselőket a parlament előtt álló félévi teendőkről, s ismerteti a kormány szándékait. Ezt a hagyományt továbbra is követni fogjuk.