Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZÉKELY ZOLTÁN (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz):
1398 meghívásos eljárások száma alacsony. Különösen rossz mutató a minősített ajánlattevők jegyzékén szereplők alacsony számú igénybevétele. Észlelhető az is, hogy elsősorban az ajánlatkérők nem éltek a k ezdeményezés lehetőségével, sok esetben kevesebbet tettek a közbeszerzés előkészítő szakaszában, mint lehetett volna, így nem a valódi érdekeik szerint alakult a versenyeztetés kimenetele. Sok esetben a törvény adminisztratív, egyébként amúgy természetes é s elvárható elemei nagyobb hangsúlyt kaptak az alkalmazás során, mint az ettől sokkal fontosabb költségtakarékossági célkitűzések. Az érintettek szolgai módon igyekeztek betartani a törvény előírásait, tartva a nyilvánosságtól és az ellenőrzéstől, és eközb en a folyamattól elkülönülten, személyes tárgyalásos úton választották ki pár esetben a legalkalmasabb partnerüket. Tehát több szempontból is célszerű volt a törvényen változtatni. A módosító törvényjavaslat előbbiekkel összhangban levő pozitív elemei közü l az alábbiakat emelném ki elsősorban. Helyes, hogy a módosítás szűkíti azon jogsértések körét, ami miatt a közbeszerzésekből kötelezően ki kell zárni az ajánlattevőt. Az is indokolt, hogy bizonyos jogsértések csak a lehetséges, azaz választható kizárások között szerepelnek. (22.50) Precízebb meghatározás, ha a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás jogerőre emelkedése után kell alkalmazni a közbeszerzésből való kizárást. Hasonlóan célszerű, hogy a szándékosan hamis adatszolgáltatás jár csak jogkövetkez ménnyel, és a kizárás öt évről három évre csökken. Ez idő ugyanis elég arra, hogy egy cégnél gyökeres szervezeti és személyi változások legyenek, és gyakorlatilag, ha nem is biztos, hogy tiszta lappal, de egy más üzletfilozófiájú cég pályázhasson. Fontos, hogy az ajánlatkérő az ajánlattevő megbízhatóságát helyezze előtérbe egyéb, olykor lényegtelen bürokrata szempontokkal szemben. Így például üdvözlendő, hogy elég, ha az ajánlattevő a köztartozásmentességét egy évnél korábbi dokumentummal igazolja, illetve tartozás esetén is van lehetősége igazolni azt, hogy halasztást vagy mentességet kapotte. Az is indokolt, hogy csak azon állami pénzalapok esetében kell igazolást csatolni, akivel szemben az ajánlattevőnek, valamint az alvállalkozójának a jogszabály alap ján fizetési kötelezettsége van. Sok állami támogatás igénylésekor ugyanis ettől indokolatlanul jóval keményebb, bürokratikusabb, időrabló feltételek vannak szabva, például területfejlesztési célelőirányzatnál. Ezért példaértékű ez az egyébként teljesen lo gikus megközelítés és gyakorlat, amely a törvénymódosításban szerepel. Szintén az állami támogatásokkal kapcsolatos harmonizációt célozza a törvényjavaslat 43. §a. A javasolt módosításra azért volt szükség, mert sok esetben az egyes tárcák úgy írják ki pá lyázataikat, illetve úgy döntenek a támogatások odaítéléséről, hogy a határidő be nem tarthatósága miatt a támogatottakat, mint ajánlatkérőket az önhibájukon kívüli tárgyalásos, illetve gyorsított eljárásos megoldások választására késztetik. Vannak esetek, amikor a pályázónak a költségvetési igazolására szerződést kell produkálnia a támogatás elbírálását megelőzően. Ezek az intézkedések természetesen kevésbé járnak a közbeszerzés alapszellemével összefüggő költségcsökkenéssel. Meg kívánom jegyezni, hogy a 4 3. § az említett problémát csak a 2000. évtől kezdődően tudja orvosolni, bizonyos területeken ezért célszerűnek tűnne a harmonizációt a közbeszerzési törvény és az Áht. között már ez évre is megtenni, lévén, hogy egy év alatt is rengeteg pályázat lehet. A 42. § (8) bekezdése ehhez hasonlóan próbálja orvosolni az 1999. évi agrártámogatásokra vonatkozóan a közbeszerzési törvény hatályosságából és a 273/1997. kormányrendeletből való ellentmondást. Valójában az a helyzet, hogy az elmúlt években egy kormányrende lettel az agrártámogatásokhoz kapcsolódóan végrehajtott beszerzések kikerültek a magasabb szintű közbeszerzési törvény hatálya alól. A módosítás ezt célozza rendezni. Indokolt egyébként a támogatás 9. § d) pontja szerinti fogalmát újragondolni. Sok esetben ugyanis állami pénzalapokból nagy volumenű beruházásokra is csak kis összegű, 510 százalékos
