Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
135 általános vitára alkalmasnak tekinti, a tisztelt Háznak általános vitára ajánlja, és kéri a törvénytervezet általános vitájának a megkezdését. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kösz önöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Kósáné Kovács Magda, a bizottság elnöke ismerteti. Elnök asszony, öné a szó. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottság véleményének kisebbségi képviselői nem vitatták, hogy az Alkotmánybíróság határozata kötelezettséget ró a parlamentre. Vitatták viszont az előterjesztőnek azt az állítását, amely szeri nt a benyújtott törvénymódosításból stratégiai irányvonal bontakozna ki. Az előterjesztő három irányban jelölte meg a stratégiai fejlesztés jövőbeni lehetőségét: a munkaviszony megszüntetésének szabályaiban, a vezetői munkaviszony rendezésében, illetve a l eltárfelelősségben. A kisebbségi vélemény képviselői megállapították, hogy a munkaviszony megszüntetésének szabályaival könnyebbé válik ugyan a munkavállalók elbocsátása, de nem tudták elfogadni, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár elérése önmagában, indokolá s nélkül munkaviszonymegszüntetési ok legyen, mint ahogy - beismerve azt, hogy a táppénzes állományba való menekülés néha visszaélésekre adhatott okot - nem tudják elfogadni a javasolt orvoslás módját. Ha lehetséges az, hogy Magyarországon egészséges embe reket vegyenek táppénzre, és hosszú ideig táppénzen tartsák őket csak azért, hogy a munkaviszony megszüntetését el lehessen kerülni, akkor joggal felvethető, hogy ez a probléma miért csak a munkavállalók oldalán történő törvényszigorítással orvosolható, és miért nem oldható meg az orvosi ellenőrzés szigorításával. A kisebbségi vélemény vitatta azt, hogy a vezetői munkaviszonyra vonatkozó változások egyértelműen csak rendező típusúak lennének; megállapította, hogy a gazdasági összeférhetetlenség puhább lett, és nem tartja feltétlenül helyesnek, hogy a munkaszerződésben a törvénytől eltérő megállapodások kötését szigorítja meg a törvény. Végül részletesen nem foglalt állást a leltárfelelősség kérdésében, erről majd a vitában fogjuk kifejteni álláspontunkat. Am it viszont a csomag a kisebbségi álláspont képviselői szerint feltétlenül előrevetít, az két dolog. Az egyik a szakszervezetek jogainak súlyos korlátozása: az államtitkár úr említette expozéjában azt a tényt, hogy üzemi megállapodás is helyettesítheti a ko llektív szerződést, erről szintén a vitában mondjuk el részletesen álláspontunkat. Súlyosnak tartjuk, hogy csoportos létszámleépítés esetén a szakszervezet és az üzemi tanács véleményének ki nem kérése, az egyeztetés elmulasztása nem jelenti azt, hogy a fe lmondás érvénytelen, mint ahogy ez a korábbiakban volt. A javasolt törvényi megoldást cinikusnak tartjuk, hiszen bírósághoz csak annak megállapítása érdekében lehet fordulni, hogy a szakszervezetek, illetve az üzemi tanácsok nem gyakorolhatták a jogaikat, és pestiesen szólva, ezután a bírósági döntést a munkavállaló a kalapja mellé tűzheti. Nehezményezzük, hogy a munkaügyi jogvita kezdeményezésénél nem szolgáltat alapot munkaügyi jogvitára a munkáltatók szabályt sértő intézkedé se. Kiki csak igényét érvényesítheti, márpedig tudjuk azt, hogy a munka világában, ebben a bonyolult világban lehetnek olyan sérelmek, amelyek konkrét igényérvényesítéssel nem járnak együtt, de az új szabályozásban ezeknek a sérelmeknek a jogosságát bírós ági eljárásban megítélni nem lehet. A szakszervezetek jogainak csorbítása mellett a törvénycsomag minden bizonnyal erősíti a jogbizonytalanságot a jogalkalmazásban és erősíti a jog alanyainak bizonytalanságát is. Rendkívül szerencsétlen - ezt természetesen nem csupán a polgári kormánynak rovom fel , hogy a munka világát érintő szabályok folyamatos változásban vannak. Tudjuk, hogy a jogalkalmazás meglehetősen nehezen követi a jogalkotó lépéseit, és különösen nehezen tanulják meg az új törvényeket a jog alan yai. Ennek a törvénynek elég a címét megnézni: egy egész jogszabályi hálót
