Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - Határozathozatal a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról..... - A Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája..... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
1340 De azért ennek ellenére nekünk folyamatosan figyelnünk kell - és erre szeretném magunkat és valamennyi képvise lőtársunkat figyelmeztetni - az állandó értekezlet munkájának nemzetközi megítélésére, mert sikeres értekezlet csak akkor lehet, és csak akkor segíthet valóban a határon túl élő magyarság gondjainak, ügyeinek, bajainak megoldásában, ha nem hívja ki és nem vívja ki a gyanakvást, az ellenszenvet. Szerencsére ezt most el tudtuk kerülni. Ebben minden résztvevőnek megvolt a maga pozitív felelőssége és hozzájárulása. Ezt mi a magunk részéről itt is örömmel nyugtázzuk, és ebben a szellemben támogatjuk és üdvözöljü k az országgyűlési határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót hozzászólásra Surján László úrnak, a Fidesz képviselőjének. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Gondolom, senkinek sem okozok meglepetést, ha a FideszMagyar Polgári Párt nevében a javaslat támogatásáról számolok be. Az érvek elhangzottak. Elhangzottak az előterjesztő részéről (Hangosítási hiba.) , elhangzottak az államtitkár úr részé ről, azt hiszem, elhangzottak a többi hozzászóló részéről is. Ezek megismétlésére, nem hiszem, hogy érdemben szükség volna. (Közbeszólások.) Mégis engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak. Mi az, amit ettől az értekezlettől a jövőben várhatunk? Valam ikor a '60as években, amikor a világ boldogabbik felén a jólét növekedni kezdett, született a szegénységnek egy új meghatározása: szegény az, akiről megkérdezése nélkül döntenek. Azt gondolom, hogy ez az értekezlet garanciákat fog jelenteni arra, ami nélk ül... (Közbeszólások: Nem halljuk!) - Már napok óta baj volt ezzel a mikrofonnal. Azért megvárom a másikat. (A képviselő elé álló mikrofont helyeznek.) Tehát ott tartottam: szegény az, akiről a megkérdezése nélkül döntenek. Ez az állandó értekezlet garanci át jelent arra, hogy a jövőben az elmúlt időszakban már gyakorlattá vált rendszer intézményesen folytatódik, s a magyar kormány - tartva magát a külpolitika három nagy alapelvéhez - mindenkor a határon túli magyarok véleményének figyelembevételével hozza m eg azokat a döntéseit, amelyek erre az egész magyar nemzettestre vonatkoznak. Természetesen értjük és figyelembe vesszük azokat a megfontolásokat, amelyek azoktól jönnek, akiket az élet messzebbre sodort, nem maradtak itt a Kárpátmedencében, hanem harmadi knegyedik országban vagy a tengerentúlon élnek. Mégis különbség van. Különbség van azok között, akiket súlyos gondok késztettek a menekülésre és azok között, akik ma is szülőföldjükön élnek. Az is világos kell legyen mindenki számára, hogy ez a Magyar Áll andó Értekezlet senki ellen, de minden érintettért dolgozik. Nem hiszem, hogy ez a gondolat egyszerű jelszónak tekinthető. Ennek a tartalma sokkal mélyebb, és mindnyájunkat komoly erőfeszítésre kötelez. Biztos vagyok abban - ennek a most lezajlott értekezl etnek a hangulata, az üzenete, a nyilatkozata is garancia arra , hogy a megindult szervezet azzal a felelősséggel fogja végezni a munkáját, mint amilyen felelősséggel hitem szerint néhány perc múlva a magyar parlament azt létrehozza. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Csurka István úrnak, a MIÉP képviselőjének. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy néhány személyes vonatkozáss al kezdjem. Nyolcéves koromban Nagyváradon jártam iskolába, tekintettel arra, hogy a szüleim ott kötöttek házasságot, és odavalónak érezték magukat mindig.
