Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Kulturális örökségünknek része a költő, része az államférfi" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
1295 Dr. Kelemen András (MDF) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Kulturális örökségünknek része a költő, része az államférfi" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Kele men András, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez: "Kulturális örökségünknek része a költő, része az államférfi" címmel. Dr. Kelemen András képviselő urat illeti a szó. Tessék! DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : K öszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Még amikor a Nemzeti Színház körüli vita megindult, akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egyúttal ez az új helyzet az Erzsébet tér újraalakítását, újratervezését is megköveteli. Akkor kezd tem amellett érvelni, hogy ez alkalommal elégtételt lehetne adni Andrássy Gyula emlékének, amelyet - köztudomású - a kommunista uralom kezdetén oly mértékben meggyaláztak. A kiegyezés miniszterelnöke, a kettős monarchia magyar külügyminisztere - azt hiszem , pártállás nélkül mondható - kiemelkedő életművet hagyott hátra. Nem véletlenül nevezte őt maga Deák Ferenc az isteni kegyelemtől Magyarországnak adott gondoskodó államférfiúnak. Mint honvédelmi miniszter a véderőtörvény és a honvédség megszervezése terén alkotott maradandót, mint külügyminiszter sikerrel oldotta a kettős monarchia elszigeteltségét, és felismerve a balkánpolitika megteremtésének fontosságát, eredményesen fékezte meg az orosz térfoglalást szomszédságunkban, amit - azt hiszem - a jugoszláv e semények fényében tudunk ma igazán értékelni. Az európai egyensúly kialakítása az 1878. évi berlini kongresszuson megkoronázta a magyar külpolitikus életművét. Emlékművét 1906ban avatta fel a király az Országház déli homlokzata előtt. Zala György alkotása Budapest egyik legszebb lovas szobra volt. Az ostromot túlélte, de 1945ben lebontották, és anyagát valószínűleg a Sztálinszobor öntéséhez használták fel körülbelül akkor, amikor az Andrássy utat is átkeresztelték. Egyedül a márvány talapzatnak lett mélt ó folytatása: József Attila emléktábla portréját faragta ki belőle Csillag István. Ez azért is érdekes, mert az Andrássyszobor helyére 1980ban József Attila Dunaparti mélázó szobra, Marton László alkotása került. Szerencsétlennek érezné m, ha mondandóm nyomán József Attilának attól kellene tartania, hogy elköltöztetik a Dunapartról. Természetesen nem ezt akarom! De jusson eszünkbe: államalapításunk ezeréves ünnepének küszöbén Andrássy Gyulának Budapesten nincs szobra! Pedig a közmunkatan ács elnökeként talán még a fővárostól is megérdemelné ezt. Most pedig, hogy az Erzsébet tér kialakítása napirendre került, javaslom, hogy a tér Andrássy út elejére néző sarkán a magyar kormány és a főváros közösen állíttassa fel az egykori szép szobor másá t. Erre az indítványomra kérem az államtitkár úr válaszát! (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Az interpellációra Várhegyi Attila államtitkár úr válaszol. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ál lamtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a kérdését. Véleményünk és célunk megegyezik. Szívesen válaszolok annak reményében, hogy megoldást találunk a problémára, vagyis méltó helyet találunk Andrássy Gyula szobr ának, amelyet lebontottak és beolvasztottak. A rendszerváltozással alapvetően megváltozott a köztéri szobrok állításának rendje és állami finanszírozása. Emlékművek állításáról való döntés a közterületek gazdáinak, a helyi önkormányzatoknak a hatáskörébe t artozik. Szoborállítási kezdeményezéssel Budapesten általában a
