Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
1242 is. A '96os felsőoktatási törvény úgy rendelkezett, hogy a törvénynek a fels őoktatási intézményeket felsoroló melléklete 1998. december 31ével hatályát veszti. A Magyar Köztársaság '99es költségvetéséről szóló törvény ezt a határidőt 1999. december 31ére módosította, egy évvel eltolta, és egyben kötelezte a kormányt, hogy a fel sőoktatási intézmények felsorolását tartalmazó módosítást 1999. február 28áig nyújtsa be a parlamentnek. Ennek eleget tettünk, ez a törvény fekszik itt most önök előtt. 1929 januárjában - az akkori szóhasználat szerint az akkori kultuszminiszter - Klebels berg Kunó ezt írja a felsőoktatás intézményhálózatáról: "Nálunk a múlt fejlődéséből kifolyólag rengeteg paralel intézmény alakult ki. Sok a törpefőiskolánk, rengeteg erőt forgácsolunk így szét. Nemcsak a gazdasági életben van szükség ésszerűsítésre, hanem a kultúrpolitikánk terén is meg kell azt valósítani." Ma, hetven évvel később összesen 89 felsőoktatási intézmény, 55 állami, 28 egyházi, 6 alapítványi, ezenkívül további mintegy 5060, az anyaintézmény székhelyén kívül lévő kar, intézet, tagozat működik t öbb mint 250 ezer hallgatóval és 21 ezer oktatóval. Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikai törekvése az általános cél tekintetében egy volt: a szétdarabolt intézményhálózatból, intézményrendszerből integrált hálózatot, a szakegyetemi struktúrából széles prof ilú oktatókutató szellemi központokat teremteni. A több évtizedes készülődés és a néha ellentmondásos hálózatfejlesztési gyakorlat után a rendszerváltást követően kialakított elveknek megfelelően, az intézményi integrációs törekvések ismeretében az új kor mány vállalta a döntés felelősségét. Így az elmúlt ötven esztendő egyik legnagyobb horderejű változásának, a magyar felsőoktatási intézményhálózat átalakításának törvényét terjesztjük az Országgyűlés elé. Ez a törvényjavaslat egyrészt lezárja az intézményh álózat átalakításának elnyújtott folyamatát, másrészt megnyitja a magyar felsőoktatás tartalmi, szervezeti fejlődésének új szakaszát. Az intézményhálózat átalakításának fő célkitűzéseit összefoglalva először is azt kell leszögeznem, hogy a kormány a felsőo ktatás szándékaival megegyezően az integrációt nem célnak, hanem eszköznek tekinti, amely lehetőséget teremt a felsőoktatás fejlesztésére, a jövő század társadalmának életében vállalt hivatásának beteljesítésére. Három ilyen célt jelölök meg. Az intézményh álózat átalakítása a művelődéshez való alkotmányos jog érvényesítésének kiszélesítését szolgálja. Ennek eredményeként az intézmények képzési kínálata bővül, színvonalas, a változó társadalmi igényekhez alkalmazkodó képzési struktúra alakul ki. A jelenlegin él nagyobb létszámú hallgatóság számára válik lehetővé a tanulás, s megteremthető az életpályát átfogó tanulási rendszer intézménye. A második ilyen cél: az integrálódó intézmények, az alkotás és kutatás szabadságának kiteljesítésével, intellektuális erejü k egyesítésével, a kutatás és fejlesztés, a tudományos utánpótlásnevelés magas színvonalú intézményei lehetnek. A harmadik cél: az új felsőoktatási intézmények, a regionális fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel összhangban a képzési, felnőttoktatási, a tár sadalomépítési és a gazdaságfejlesztési feladatokban az adott térség kulturális, oktatási, kutatási, szellemi központjai lesznek. A felsőoktatási intézmények létrehozását és megszüntetését a felsőoktatási törvény szabályozza. Az intézményhálózat ilyen lépt ékű átalakításának eddig nem voltak előzményei. Ezért ennek részletes szabályait is most kellett kialakítani, a hatályos törvényekből az autonómiára különös figyelmet fordítva levezetni, mindenekelőtt az alkotmányt és a hatályos felsőoktatási törvény passz usait figyelembe véve. Az intézményhálózat átalakítására vonatkozó javaslatban igyekeztünk következetesen megvalósítani a magunk elé állított elveket, de nem ragaszkodtunk mereven integrációs doktrínákhoz. A döntésekben, az önök elé terjesztett változatban vannak kompromisszumok. Figyelembe vettük az intézmények képzési tradícióit, értékeit, hagyományait. Tiszteletben tartottuk a szaktárcák valós érdekeit. Támogattuk a térségi, regionális fejlesztési célkitűzéseket.
