Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 23 (57. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
1233 milliárd forintos számla nagy részét, egészen pontosan közel 200 milliárd forintot bankok helyzetének rendezése teszi ki. Kimondhatjuk tehát, hogy az elmúlt egy évben a Magyar Köztársaság jelenlegi polgári kormánya egy, az 1993asnál kisebb mértékű, de a költségvetés és a polgárok számára jelentős terheket jelentő újabb bankkonszolidációt kényszerül végrehajtani. A harmadik megállapítás immár nem a tényekre, hanem a mögöttük me ghúzódó eseményekre vonatkozik. Pontosan a Budapest Bank garanciavállalási kötelezettségének a lehívása mutatja azt, hogy a vállalt kötelezettségvállalások anyagi terheit ma is nehéz pontosan kalkulálni. (9.10) Ennek oka az, hogy az örökség nagy része az e lmulasztott vagy el nem végzett feladatokból áll össze. Ezekkel találkozhatunk a Postabanknál, a Magyar Fejlesztési Banknál és bizony a Budapest Bank privatizációjánál is. Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári életből nagyon jó l tudjuk, hogy egy családi vállalkozás átvételénél vagy megvásárlásánál az el nem végzett munka soha nem az előző gazdát dicséri. De az igazi probléma soha nem ebből adódik, hanem abból, ha a hátrahagyott problémákkal az új gazda nem az átadásátvételnél, hanem utólag szembesül. Az általam felhozott eseteknél a polgári kormány politikusai az előző kormánypártok prominensei részéről soha nem őszinte számadással, hanem ködösítéssel és sumáksággal találkoztak. Ködösítettek akkor, amikor a Postabankról azt mond ták, hogy az nem az államot terheli, hiszen 1998ig nem állami tulajdonban lévő bank volt. S mi másról beszélhetnénk, ha nem sumákságról a Budapest Bank privatizációjánál, amikor erről a bankról először azt mondták, hogy 12 milliárd forintért sikerült érté kesíteni. Aztán kiderült, hogy mégsem, mert 12 milliárd forintot előtte már beletett az állam. Aztán kiderült, hogy a nullszaldó sem nullszaldó, hiszen néhány hónappal később 3,7 milliárd forint értékű eszközvisszavásárlási garanciát az új tulajdonos immá r le is hívott. A legújabb dolog pedig annak a bizonyos hátramaradt eszközvisszavásárlási garanciának az összege, amelyről a Pénzügyminisztérium akkori vizsgálata úgy fogalmazott, hogy "véleményünk szerint ebben az esetben az államot érintő terheket illet ően indokolatlan volna a teljes 8,25 milliárd forintos kötelezettségből kiindulni, hiszen az állam szerződéskötési helyzethez képest jelentkező vesztesége még abban az esetben is, ha a teljes összeget a vevő lehívja, ennél nyilvánvalóan kisebb lesz". Nos a helyzet az, hogy az összeg ennél nyilvánvalóan nagyobb lett, hiszen 9,7 milliárd forintra rúg. Tisztelt Képviselőtársaim! Végső következtetésként csupán annyit szeretnék elmondani... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) ELNÖK (dr. Szili Katalin ) : Tisztelt Képviselő Úr! Öt és fél perce tart a napirend előttije. Tekintettel arra, hogy a Házszabály rendkívül szigorúan szabályozza azt, hogy ötperces lehet a napirend előtti hozzászólás, rendkívül nehéz helyzetbe hozza az elnököt, ha ezt jelentősen tú llépi. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.) Megkérdezem, hogy a kormány képviseletében kíváne valaki felszólalni. Nem kíván. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett... (Varga Mihály: Be van nyomva a gépem.) Államtitkár úr... (Zaj az ellenzéki oldalo n.) Kérem a türelmüket, képviselőtársaim! Megadom a szót Varga Mihály politikai államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium államtitkárának. Államtitkár úr, önt illeti a szó. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Jelez tem a gépemen, hogy szólni kívánok. Szeretnék néhány mondatban véleményt fűzni ahhoz, amit a képviselő úr napirend előtti hozzászólásában elmondott. Kétségtelen tény - utólag ezt már meg lehet állapítani , hogy a Budapest Bank szerződése, a Budapest Bank értékesítése a magyar állam számára rendkívül rossz szerződés volt. Rendkívül rossz
