Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
120 Ugyanakkor hadd fejezzem ki reményemet, hogy ez a helyzet meg fog változni, és megteremtődnek annak a feltételei, hogy az ellenzék és a kormánypártok között a b ékés egymás mellett élés politikája kialakulhasson, valamint az ország nemzeti jelentőségű kérdéseiben akár az együttműködésé is. Nagyon bízom ebben, és ennek a jeleit is tapasztalom az elmúlt napok történései alapján. Ugyanakkor engedje meg, képviselő úr, hogy két ponton pontosítsam azt, amit ön mondott. Beszédemet nem Mátraházán mondtam el, hanem Budapesten, az országos választmány előtt. Másrészt pedig a "polgárháború" kifejezést nem magam találtam ki, hanem kölcsönöztem. A közelmúltban egy vezető ellenz éki politikus használta ezt "hideg polgárháború" összetételben... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezető úr, lejárt a hozzászólási ideje! DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : ...sajnálom, hogy a képviselő úr akkor elfelejtett erről napirend előtt szólni. Az említ ett politikust Magyar Bálintnak hívják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Ismételten kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy a Házszabálynak a hozzászólás időtartamára vonatkozó rendelkezéseit maradé ktalanul tartsák be. Frakcióvezető úrnak a Házszabály 51. § (5) bekezdése alapján személyes érintettség okán adtam szót, amelynek értelmében önnek kétperces hozzászólásra volt lehetősége, és kifejezetten a személyes érintettség okán. Erre ismételten felhív om a figyelmüket. Szintén napirend előtti hozzászólásra kért lehetőséget Csurka István frakcióvezető úr, a MIÉP képviselőcsoportjából: "Az államszervezet fertőzöttsége" címmel. Frakcióvezető úr, önt illeti a szó. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök asszony, köszön öm a szót. Tisztelt Ház! A külvárosi sarokpresszóban történt kivégzés az államszervezet öröklött fertőzöttségét robbantotta napvilágra. Mint a forró magma, úgy fortyog az egykori ávós, pártfunkcionárius, pufajkás szovjet állam, azaz a megolvadt bűn, a bols evizmus, a legsötétebb erők közös energiáival gázolgó szövetség még a mai államban is. Alekszander Szolzsenyicin írta le a Gulágszigetcsoportban, hogy a Csekában már 1919ben divattá vált a váltságdíjért való kiengedés, és egy ízben magának a nagy büntető Feliksz Edmundovics Dzerdzsinszkijnek is a törvényszék előtti tanúskodással - hamissal persze - kellett kimentenie, ideiglenesen, lepénzelt csekistáit, akik 5, 10 vagy éppen 600 ezer rubelért hagytak futni moszkvai kereskedőket, sipistákat, ártatlanokat é s bűnösöket. Feliksz Edmundovics sikere pedig azért volt ideiglenes, mert Sztálin később valamennyiüket kivégeztette vagy a Gulágra küldte. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a megvesztegethetőségnek ez a foka a kommunisták előtti magyar államszervezetben, ak ár a Horthyfélében, akár a császári és királyiban - K. und K. , nem is szólva a csendőrségről, ismeretlen volt. Az, hogy a börtönparancsnok, a gazdasági vezető, a felhajtó - most már sosem tudjuk meg, mennyiért - hajlandó naponta kiengedni a sok évre elí télt veszélyes bűnözőt, aki így szabad emberként, csupán börtönben alvási kötelezettség mellett folytathatja tevékenységét, az államszervezet olyan fokú szennyezettségére utal, amitől elborzad az ember. Minden csak pénzkérdés? S ehhez még akad bíró is, aki - mivel az elébe tett papírokon az ügylet szabályszerű és csak a sorok közül mosolyog a korrupció - kiállítja és kiadja az engedélyt, és akit a legfőbb bíróság elnöke megvéd. Ez már sok! Az esetet teljeskörűen, minden elágazására figyelve fel kell göngyöl íteni, mert nyilvánvalóan nem egyedi esetről van szó, hanem gyakorlatról! Tudja meg mindenki, milyen előélet után, milyen párt ajánlásával, milyen iskolák és bizonyítványok után, milyen előmeneteli lépcsőn került a felelős a bűnelkövetés helyzetébe! Kik tá mogatták és kik álltak vele kapcsolatban?
