Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Az egészségügyet, illetve a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1190 Van két olya n alpont ezek között a jogosítványok között, amelyekről egy kicsit bővebben szeretnék szólni. Az egyik a szakmai alkalmasság kérdése. A régi törvény is tartalmazta azt a gondolatot, hogy vezetők, vezető beosztású orvosok kinevezéséhez kelljen kamarai vélem ényt adni. Ez az új változat azonban az alapellátás orvosainak foglalkoztatásához is kéri a kamara véleményét; ezzel tényleg beláthatatlanul kiszélesíti ezt a feladatát a kamarának, miközben belső ellentmondást is hordoz az a megfogalmazás, ami a törvényja vaslatban szerepel, tudniillik a munkaviszonyban foglalkoztatandó orvosokról beszél, és ehhez képest nem tudunk semmit arról, hogy a vállalkozásban praktizáló orvosok számára miért nem kell vélemény, ha egyszer az alapellátásban való foglalkoztatáshoz erre szükség van. Ez az ellentmondás is újragondolást igényel e tekintetben, és hasonlóképpen az, amit az 1. § (2) bekezdése tartalmaz, amiről viszont egyértelműen azt gondolom, hogy az előterjesztők részéről kellene újragondolni, mert az egy rossz szövegválto zat. Tudniillik arról van szó, hogy a döntések, a jogszabályok előkészítéséért felelős szervek kötelesek a tervezetet megküldeni, a MOK véleményét mérlegelni, illetve ha nem helybenhagyó a döntés, akkor az elutasítás okairól írásban tájékoztatni. Ez a para grafus úgy van megfogalmazva, hogy gyakorlatilag az önkormányzatoknak, állami szerveknek ír elő kötelességet, pedig ez a törvény nem az önkormányzatokról, hanem a MOKról szól. Tehát itt a szöveg alkotmányjogi szempontból kifogásolható; az önkormányzatokró l kétharmados törvény szól, nem lehet az Orvosi Kamaráról szóló törvényben úgy fogalmazni, hogy azzal gyakorlatilag az önkormányzatok feladatkörét bővítve, kötelességeket írunk elő az önkormányzatnak. A másik véleményezési jogkör, ami továbbgondolást érdem el, az orvosképzésre, szakképzésre, szakmai továbbképzésre vonatkozó kamarai vélemény, ahol a szakmánkénti keretszámok meghatározása tekintetében ad ilyen gyenge jogosítványt ez a tervezet. A szakmánkénti keretszámok meghatározása több szempontból aggályos . Liberálisnak nem nevezhető megoldás a felvételi keretszámok működtetése. Úgy gondolom, orvosegyetemi rendszerünk egyik hibája, hogy a felvettek szinte mindegyike el is végzi, el tudja végezni az egyetemet, miközben sokan esélyt sem kapnak rá, hogy bekerü ljenek. Ismereteim szerint legfeljebb kitolódik a képzés befejezése, de nagyon kevesen, az egyetemek között a legkevesebben éppen az orvosi egyetemről hullanak ki végleg. A korábbi elképzelések, hogy nagyobb létszámot kellene fölvenni, és másodharmadéven kimenetet biztosítani főiskolai irányba vagy más irányba, pillanatnyilag még nem valósultak meg. Végképp hibás, hogy központilag kívánjuk szabályozni a végzett orvosok szakorvosi képesítését. Nagyon rossz emlékképeket idéz, az ötvenes évekhez visszanyúló e mlékképeket, amikor még a kötelező elhelyezés is divatban volt egy periódusban. Azt gondolom, hogy a munkaerőpiaci szerepnek sokkal nagyobb területet kell biztosítani az orvosi pálya vonatkozásában is. Ha a kamara a nevét adja a véleményezésen keresztül e hhez a keretszámmegoldáshoz, akkor azt gondolom, hogy egy kicsit beleinvolválódik ebbe a nemkívánatos folyamatba, hiszen ez a folyamat odavezet, praktikusan odavezethet, hogy egyes pénzes szakmák védeni kívánják a szakmai létszámukat, míg mások ezt kevéssé tudják érvényesíteni, és teljesen világos, hogy ebben a küzdelemben éppen a népegészségügyi szempontok lesznek a legkevésbé fontosak vagy legkevésbé méltányoltak. Szeretnék nagyon röviden szólni a Gyógyszerész Kamarát érintő fontos kérdésről, ami gyakorla tilag a gyógyszertárak létesítéséről szóló törvényben kap helyet, hogy tudniillik az a néhány paragrafus módosítás éppen a leglényegesebb területen nyúl hozzá a témához: a gyógyszertár definíciójánál. Ennek a definíciónak a régi törvényi szabályban az a lé nyege, hogy a gyógyszertárak egészségügyi jellegét hangsúlyozza, és ez a hangsúlyozás rendesen elvész ebben az új javaslatban. Azt gondolom, ez ellen okkal tiltakoznak a Gyógyszerész Kamara képviselői; nagyon jó lenne ebben a kérdésben a Gyógyszerész Kamar a véleményét komolyabban venni, és olyan szövegváltozatra módosítani a beterjesztettet, amit a Gyógyszerész Kamara is el tud fogadni. Ott szeretném befejezni a hozzászólásomat, ahol kezdtem. Az előttünk levő hetekben - hiszen a háromhetes ritmus erre bőven hagy időt - van lehetőség arra, hogy a két kamara és a tárca képviselői
