Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 22 (56. szám) - Franco Danieli, az olasz képviselőház külügyi bizottsága delegációjának vezetője és kísérete köszöntése - A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
1177 természeti katasztrófák egy más törvényi szabályozási kategóriába tartoznak. Tehát ez sem indokolja azt, hogy egy egységes szerkezet ű jogszabály szülessen. Elhangzott az is - itt az általános vitában is több képviselőtársam megjegyezte , hogy nincs költségelemzés a tekintetben, hogy mennyibe kerül e jogszabály bevezetése. De a gazdasági bizottsági ülésen elhangzott, hogy bizony itt 4050 milliárd forintról van szó. Tehát egy hihetetlenül nagy összegről van szó! Ezek után nyilvánvaló az az óvatosság, amit az Európai Unió tagországaiban is követtek, jó hosszú időt adva az egyes gazdasági társaságoknak a jogszabály alkalmazására, mert his zen hihetetlen nagy pénzmennyiségről van szó. Ezek után számomra teljesen érthetetlen, hogy miért ez a nagy sietség, és miért kellett ezt ilyen egységes szerkezetben benyújtani. Az is érthetetlen, hogy miért nem történt meg egy egyeztetés a szakmai szervez etekkel, akik levél formájában juttatták el a véleményüket a parlamenti bizottságokhoz. Miután a költségek legnagyobb része a gazdasági társaságokat terheli, érthető az ő aggályuk e jogszabály bevezetésével kapcsolatban. Ennyit kívántam elmondani bevezetőü l, és a tartalmi jellegű kifogásokat is lehet sorolni, csatlakozva azon képviselőtársaimhoz, akik ezt már előttem szólva megtették. Csak példákat szeretnék kiragadni, mert hiszen nem akarom megismételni azokat, amik már elhangzottak. Úgy gondolom, ezek a p éldák jól példázzák azokat az ellentmondásokat, amelyeket ez a javaslat tartalmaz. Például ilyen a belső védelmi tervekről szóló szabályozás, amely a 38. §ban található. Ez a szabályozás úgy szól, mintha más, jelenleg hatályos jogszabályokban ilyen jelleg ű előírások nem lennének. De vannak: ilyen például a '95. évi LIII. törvény, amely a környezetvédelemről rendelkezik, és kötelezően előírja a környezetvédelmi, kárelhárítási tervek készítését; vagy a 102/96. számú kormányrendelet, amely a veszélyes hulladé kokról rendelkezik, és környezetbiztonságra vonatkozó terveket ír elő. Ez a szabályozás például semmilyen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy e terveket a továbbiakban egységesen kelle kezelni, vagy mindhárom terv megmarad a továbbiakban különkü lön. Ezeknek a tartalmi követelményeiről nyilvánvalóan ez a szabályozás nem rendelkezik. Tehát rendkívül sok szakmai ellentmondást tartalmaz. Szeretnék visszautalni néhány képviselőtársam - és különösen Kiss Andor képviselő úr - megjegyzésére: mintha a nag y gazdasági társaságok nem akarnának jelentős pénzösszegeket fordítani akár a katasztrófavédelemre, akár a munkavédelemre. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet nem ismeréséből adódik, mert aki ismeri, hogy például az olajipar vagy a vegyipar éves szinten milyen hihetetlenül nagy összegeket fordít a katasztrófavédelemre, a munkavédelemre, úgy gondolom, nem tenne ilyen megjegyzéseket. A tervezet nem egyértelműsíti az egyes hatósági jogköröket, hogy kinek milyen területen van a jogszabály életbe lépését követően ha tásköre. Például nincs utalás az ÁNTSZ vagy a munkabiztonsági felügyeletek hatáskörére, de a Bányászati Hivatal szerepét sem tisztázza egyértelműen. A külső védelmi tervekről: a szabályozás szerint ennek a felelőse egyrészt a polgármester, másrészt a helyi polgári védelmi szervezetek. Csak példaként az én választókörzetemet említeném, Tiszaújvárost, ahol van egy nagy vegyipari kombinát, van egy kőolajfinomító, van egy erőmű, és körülötte néhány kilométeres körzetben több kisebb település, ezres, kétezres t elepülések, és ezek - még egyszer hangsúlyozom - néhány kilométeres körzetben vannak. Elgondolkodtam helyi önkormányzati képviselőként is, hogy ez a törvény milyen feladatokat ró a helyi polgármesterre, a helyi képviselőtestületekre, és ezeknek a követelm ényeknek hogyan fognak tudni mind szakmailag, mind gazdaságilag megfelelni az önkormányzatok, illetve a polgármesterek. Ilyen tekintetben a hatáskörök nincsenek tisztázva, hogy kinek a feladata ezt elkészíteni, kivel kell egyeztetnie, hogyan működik ez az egész rendszer, tehát én óriási problémákat látok a szabályozás e részeit tekintve. A biztonsági jelentésről úgy beszél a törvényjavaslat, mintha ez az állampolgárok számára olyan többletinformációt szolgáltatna, amely már aztán mindenféle problémát megold . Úgy gondolom, hogy ez messze nem így van, mert egy dolog az, hogy az állampolgár elméletileg
