Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
1110 végre ezt a bizonyos rendezést. De ebbe a vitába most ne menjünk bele, nem is kívánok ezzel vitatkozni. Azt szeretném kijelenteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum rendezettnek tekinti, és hatályosnak ismeri el az 1949es - szovjet mintáj ú alkotmány magyar fordításának kapcsán kialakított - rendezést. Természetesen a legfőbb ügyész úr igen korrekt és visszafogott módon csak annyit tett szóbeli kiegészítésként a jelentés kapcsán, indokolás nélkül, hogy 1993ig nem is került sor jelentés bet erjesztésére, majd azt követően az évente előterjesztett jelentéseket csak a bizottság tudta megtárgyalni. Azt a bizottságban mondta - és engedje meg, hogy a saját ottani indokait, ha nem is szó szerint, de megismételjem , hogy azért nem került sor 1993i g az 1990ben megválasztott legfőbb ügyész jelentésének a parlament elé terjesztésére, mert a legfőbb ügyész úr egyetértésével - személyében ugye 1990 óta azonos - az akkori kormány azt terjesztette elő a parlamentnek, hogy változzék meg az 1949es alkotmá nyban előírt ügyészi közjogi helyzet. Gondolom, hogy a legfőbb ügyész úr azért terjesztette ezt a közös törvényjavaslatot elő - túlnyomó részét, ha jól emlékszem, magát a szöveget is a Legfőbb Ügyészségen dolgozták ki , mert akkor alkotmányos értelemben i s ezzel értett egyet. Tehát úgy gondolom, hogy annak a hároméves jelentésnélküliségnek ez a valódi háttere. Hogy 1993at követően 1999 márciusáig miért nem került sor ezeknek a jelentéseknek a parlament plenáris ülésén való megtárgyalására, annak is megadt uk az indokát, valamennyien tudjuk. Azért nem került erre sor, mert 1994től egy közel négyéves alkotmányozási folyamat indult el a Magyar Országgyűlésben, amelynek kapcsán az akkori parlamentben helyet foglaló pártok közül egy kivételével mindegyik azon a z állásponton volt, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét az 1949es, oroszról lefordított magyar alkotmányban foglaltaktól eltérően kell meghatározni. Azért nem került tehát sor közel kilenc évig a legfőbb ügyész jelentéseinek a megtárgyalására, mert az Országgyűlés többségének - ha szabad így mondanom - más volt a felfogása, az ügyészség munkáját nem érintve, az ügyészséggel kapcsolatos közjogi helyzet tekintetében. Ez a helyzet egyébként még 1998ban, közel egy évvel ezelőtt is nem vitásan arra az ered ményre vezetett - és örülök, hogy visszajött Csiha Judit képviselőtársam , hogy az akkori kormány - amelynek miniszteri minőségben volt tagja Csiha Judit, azt megelőzően hosszú időn keresztül igazságügyi politikai államtitkárként vitte az ügyeket, és váll alta a politikai felelősséget, sokkal korábban gyakorló ügyészként ismerte ezt a tevékenységet - 1998 februárjában - nyilvánvalóan Csiha Judit szavazatával is - hozott egy határozatot arról, hogy a kormány felügyelete alá kell most már helyezni az ügyészsé get. Ezért nagyon furcsa most, egy évvel és néhány nappal később azt hallani a képviselő asszony előadásában, hogy az, amit akkor mondtak, elhatároztak minden szakmai alapot ezek szerint nélkülözött, mert most azt hallottuk, hogy nincs szakmai indoka az üg yészség kormány alá helyezésének. Sőt, nemcsak hogy nincs, tilos - ahogy a képviselőasszony fogalmazott. Most már nagyon meg van róla győződve ő és a frakciója, hogy ez egy vakmerő és elhibázott lépés lett volna. Csak akkor az a kérdés, hogy miért hoztak e gy Magyar Közlönyben megjelent határozatot, amelynek alapján megindult az a szakmai munka, amelynek az előterjesztésére igaz, hogy csak 1998 őszén került sor, de közben volt egy választás. Ezt követően az új kormány ezt a részét vállalta: az előző kormány szakmai alapokon nyugvó, kidolgozott javaslatát - egy csomag részévé téve, saját vállalkozásaként - a parlament elé terjeszteni. Igen érdekes az események kapcsán egyegy felszólalás mögött a valóságtartalmat és az érvek hatékonyságát megvizsgálni, mert ak kor akik ezzel a kérdéssel az Országgyűlés tagjai közül többékevésbé kilenc éve foglalkoznak, nehezen tudnak eligazodni. Tehát még egyszer mondom, az ügyészség legitimációja szilárd, ennek elsősorban az az oka, hogy 1990ben az akkori Országgyűlés ezt meg teremtette a legfőbb ügyész úr megválasztásával, majd ezt követően annak a törvénycsomagnak a nagyon fontos részeiként való előterjesztésével és elfogadásával, amely az ügyészséggel kapcsolatban nem osztotta azt a posztkommunista országokban általános elve t, amely,
