Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 5 (55. szám) - A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének az ügyészség 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolója és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész, a napirendi pont előadója:
1094 Magam is, ügyész kollégáim is sajnálatosnak vagy - n e tekintsék tiszteletlenségnek - sérelmesnek tartottam, tartották, hogy az ügyészségről szóló beszámoló plenáris ülésen történő megvitatására, ezt követően határozathozatalára nem kerülhetett sor. Csak kisebb mértékben enyhítette ezt az érzésünket az, hogy itt nem csak a legfőbb ügyésszel, illetve az ügyészséggel volt baj. Az alkotmány és a különböző törvények sorra írnak elő jelentéstételi és tájékoztatási kötelezettséget különböző magas tisztségviselők számára; ezek nagy számára és a tárgyalásnak a Házsza bályban rögzített eljárásmódjára figyelemmel az Országgyűlés a beszámolók plenáris ülésen való tárgyalására irányuló kötelezettségének képtelen volt eleget tenni. (10.50) Így adódhatott az a látszat, hogy az Országgyűlés a legfőbb ügyészi beszámoló nak talán nem is tulajdonít akkora jelentőséget. Én az Országgyűlés iránt illő tisztelettel vagyok, és egyáltalán nem dolgom, hogy bármilyen vonatkozásban is bíráljam. Amit elmondtam, azt azért kellett elmondani, hogy az eddigi jelentések tárgyalása miért nem juthatott a plenáris ülés elé, és hogy ez nem speciális ügyészségi probléma, és nem az ügyészség megkülönböztetéséről van szó, hanem általában a jelentések, beszámolók megtárgyalása van egyfajta válságban, amire a tisztelt Országgyűlés bizonyára megfel elő megoldást fog találni. A beszámolónak és megtárgyalásának az egész ügyészi testület működése szempontjából azért van rendkívüli jelentősége, mert az egész ügyészi testület legitimációja a mai alkotmányjogi berendezkedés mellett közvetlenül az Országgyű léstől származik. Az alkotmány szerint a neki felelős legfőbb ügyészt az Országgyűlés választja meg, aki az ügyészi szervezetet vezeti és irányítja, és az ügyészeket, ügyészségi titkárokat és fogalmazókat kinevezi. A nyomozást elrendelő vagy lefolytató, a vádat emelő, a tárgyaláson a vádat képviselő, a fellebbező, a felülvizsgálati indítványt előterjesztő vagy bármilyen más ügyben intézkedő ügyész működésének legitimációja ekként az Országgyűléstől ered, és ez a sajátos szubordináció fontos tényezője a haza i ügyészi testület jelenlegi önazonossági tudatának. Hadd mondjam el, én is büszke vagyok arra, hogy tisztségemet az Országgyűlés bizalmából töltöm be, és átérzem az ebből fakadó felelősséget. Ez a beszámoló az 1997. esztendőről szól, és most 1999 márciusá t írjuk. Mentségemre szolgáljon, hogy nem az idén nyújtottam be a beszámolót, hanem tavaly, megvárva a választásokat követően az új Országgyűlés megalakulását, mert az előző Országgyűlés már nem tudta volna megtárgyalni. A beszámolóról, annak a gyakoriságá ról hadd szóljak még röviden egy szót. Ennek a jelentésnek a 3. oldalán az áll, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya 52. §a (2) bekezdésében, valamint a Házszabály 89. §ában foglalt kötelezettség teljesítéseként kerül sor a beszámoló előterjesztésére. Ez egy kis kiegészítést igényel. Valójában az alkotmány csak annyit mond ki, hogy a legfőbb ügyész beszámolni köteles, de arról sem az alkotmány, sem más törvény nem rendelkezik, hogy ez a beszámolás mikor, milyen gyakorisággal történjen meg. Sok más tisztsé g esetében a törvény világosan megmondja, a legfőbb ügyész esetében nem. Ezért 1994ben fordultam illő tisztelettel az Országgyűlés elnökéhez annak érdekében, hogy a beszámolási kötelezettség teljesítése valamilyen rendezett vagy rendszeres formában történ jen. Az elnök úr annak idején az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottsághoz fordult, kérve a véleményüket. Ezt követően az alkotmányügyi bizottság előtt egy számomra igen tanulságos vita folyt arról - ezen jelen lehettem , hogy miben ál ljon ez a beszámoló, tehát hogy a legfőbb ügyész a működéséről vagy az ügyészi testület működéséről számoljon be. Végül itt az az állásfoglalás született, hogy ugyan a törvények nem szabályozzák kifejezetten a beszámoló gyakoriságát, az alkotmány értelmezé sével mégis oda lehet jutni, hogy a beszámolóra országgyűlési ciklusonként legalább egyszer, illetőleg a legfőbb ügyész hatéves mandátumának a lejártát megelőzően sort kell keríteni. Ezenfelül a legfőbb ügyésznek az Országgyűléshez való viszonya folytán be kell számolni esetileg, ha így dönt az Országgyűlés, illetőleg saját elhatározásából is készíthet ilyen beszámolót.
