Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1070 Uraim! Feltették már maguknak a kérdés, vajon hová lett ez a vagyon? Mert én hetek óta erre a kérdésre keresem a választ. Ma a munkavállalók a szakszervezet létezéséről csak akkor tudnak, ha az értelmetlen megmozdulásokra, sztrájkra szólítja fel őket, és utcára viszik akkor, amikor ezek a megtollasodott vezetők tisztában vannak az ország pénzügyi helyzetével. Teljesíthetetlen követelésekkel állnak elő, és az a tény sem zavarja meg őket, hogy a munkavállalók egyes csoportjait is egymás ellen fordítják, his zen egyetlen réteget sem lehet a másik kárára javadalmazni. Ezeknek a felelőtlen szakszervezeti vezetőknek szeretném innen, a parlament és az ország nyilvánossága előtt üzenni: kössünk kompromisszumot, ne hazudjanak rólunk, cserébe mi nem mondjuk el róluk az igazat! A szakszervezeteknek nem a lázítás, hanem az összefogás a feladatuk. A cél egyértelmű: a nehéz körülmények között élő rétegek helyzetének javítása. A Független Kisgazdapárt történelmi párt, amely a nemzeti sajátosságokat, a kultúra, a polgári de mokrácia és a nemzeti függetlenség értékeit, valamint az emberi szabadságjogok teljes körű érvényesülését, az Európához való felzárkózást és a polgárosodást egyaránt fontosnak tartja. Ezek a célok vezéreltek minket az 1998as koalíció megkötésekor is. Enne k a pártnak - ellentétben a számos parlamenti és parlamenten kívüli párttal - nincs szüksége arra, hogy kitalálja önmagát, hiszen ez már 1909ben megtörtént. Visszatérve a tíz évvel ezelőtt történtekre, 1989ben ez az ország lehetőséget kapott arra, hogy a radikális reformfolyamat az egész társadalmat megmozgató békés forradalommá alakuljon át. Ezt a lehetőséget azonban elmulasztottuk. Ennek köszönhető, hogy gyakran a mai napig felmerül a kérdés: minden szinten megtörténte a rendszerváltás? Értelmetlen len ne felelősöket keresni most, amikor már a harmadik szabadon választott kormány és Országgyűlés áll az ország élén, az okozott károkat azonban a társadalom egészének a mai napig is viselnie kell. Mint azt már a beszédem elején is jeleztem, egy napirend után i felszólalás időkerete kevés tíz év történéseinek feldolgozására és áttekintésére, erre talán egy egész napos politikai vitanap nyújtana megfelelő fórumot. Azt hiszem, a tisztánlátásra a társadalomnak és a politikusoknak egyaránt szüksége lenne. Ehhez kér em támogatásukat. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy kíváne felszólalni. (Dr. Gógl Árpád jelzésére:) Jelzi a miniszter úr, hogy nem kíván. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr, MSZP, "Középeurópai illúziók és elkerülhetetlen realitások" címmel. Megadom a szót, képviselő úr. Tessék! DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az utóbbi hetek egészségügyi híreinek legfontosabb - nemcsak az ágazat, hanem a társadalom, sőt az utánunk jövő nemzedékek életét is befolyásoló - kérdése az, hogy jobb lesze a magyar betegeknek, ha a jelenlegi hagyományos, szolidaritási elven alapuló egységes egészségbiztosítást felváltjuk versenyző, részben üzleti biztosítókra támaszkodó kötelező magánbiztosítással. Elemzések, tanulmányok, előterjesztések készülnek a tárcák gondozásában, és ahogy lenni szokott, nyilvánosságot kapnak, nem mindig a szerzők szándéka szerinti módon és időben. Az eddigi kormányzati megnyilatkozások többségéből úgy látom, hogy a többbiztosítós modell hívei a csehországi kudarc ellenére illúziók rabjaivá váltak, esetleg tisztánlátásukat is elhomályosíthatja egyegy befektetői csoport nagyvonalú ígérete. Azt viszont örömmel nyugtázom - ha igazak a sajtó értesülései , az egészségügyi miniszter úr nem osztja ezeket az illúziókat, nem híve ennek a többbiztosítós modellnek.
