Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
105 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam képviselőtársaim hozzászólásait az apadó padsorokból - kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt , közben önvizsgálatot tartottam, mert a miniszterelnök úr egy héttel ezelőtt megszólított bennünket, akiknek közünk volt a Bokroscsomaghoz. Annak idején magam is részt vettem az intézkedések kidolgozásában, persze mint ismert, annak idején a kormányon belül is vitatkoztunk erről. Most nem nagyon illene szólnom, de azért hadd jegyezzem meg, hogy ezt már c sak - a sok egyéb, százszor elmondott érv mellett - azért is vállalni kellett, mert régóta tudtuk, hogy például a jóléti politikának, a jóléti rendszernek alkalmazkodnia kell a gazdaság teljesítőképességéhez. Ezt most azért hozom szóba, mert egyik képvisel őtársam a kormánypárti padsorokból az előbb említette, hogy a gyed újbóli bevezetésével felzárkózunk a nyugateurópai családtámogatási rendszerekhez. Hadd hívjam fel a figyelmet ismételten arra, hogy olyan gyermekgondozásidíjrendszer, amely a gyermek kété ves koráig tart, és ilyen színvonalú, jövedelemarányos ellátást nyújt, NyugatEurópában jelenleg nincs, nem ismert. Tehát a nálunk sokkal gazdagabb országok sem tudják ezt maguknak megengedni. Csáky András képviselőtársam elment; hadd jegyezzem meg utólag is, hogy a demográfiai krízis persze bennünket is aggaszt, de ahogy az előbb hallottuk - és azzal teljesen egyetértek, amit szabaddemokrata képviselőtársam mondott , ha valóban kiszámítható, s hosszú távon fenntartható lesz a gazdaság növekedése, ha megta láljuk a társadalmi, szociális egyenlőtlenségek, a jövedelemkülönbségek mérséklődésének lehetőségét, ha a születésszám mellett legalább ilyen súllyal foglalkozunk majd a dolog másik végével, a halandóságot befolyásoló tényezőkkel is, akkor nem most, de idő vel kevesebbet kell aggódnunk. Teljesen egyetértek Domokos képviselőtársammal abban, hogy most technikai vitának kellene folynia. Igen, ez így van, csak mint ahogy a szocialista képviselőtársaim már többször elmondták, nem tud technikai vita folyni. Nem tu d ilyen vita folyni, ezért terelődik szükségszerűen társadalompolitikai, ideológiai síkra ez a párbeszéd, mert technikai vita akkor folyhat a Házban, ha ismerjük a részleteket, ha pontosan tudjuk, mit akar a kormány, milyen feltételek mellett, milyen költs éggel kívánja ezt az ellátást újból bevezetni. Azzal is teljes egészében egyetértek, hogy a gyedtől senki nem fog meggazdagodni, de azt hiszem, ismét le kell szögezni, hogy nem igazságos gyermek és gyermek között így különbséget tenni. Azt hiszem, a jelenl egi helyzetben a megoldás sokkal inkább az lehetne, hogy az egységes gyermektámogatás, jövedelempótló támogatás értékőrzését, ennek az automatizmusát biztosítsuk, adott esetben részmunkaidős foglalkoztatás mellett is biztosítsuk az igénybevehetőségét, mikö zben ezeket a foglalkoztatási formákat bővítjük, a gyermekintézmények hálózatát igyekszünk fejleszteni, és természetesen nem feledkezünk el a családi pótlék értékőrzéséről. Szerintem ezek azok a reális tervek, amelyekhez örömmel nyújtana az ellenzék is seg ítséget, örömmel szavaznánk meg ezekre a tervekre több fedezetet. Magunk is tettünk ilyen javaslatot; hogy ezeknek mi lett a sorsuk, arról Bauer Tamás képviselőtársam már megemlékezett. Tisztelt Országgyűlés! Sokan ismerik Andersen meséjét a király új ruhá járól, Ránki György "Pomádé király új ruhája" című operájának is témát adott. Arra hívnám fel a figyelmüket, nehogy mi is a meséből ismert kommunikációs varázs áldozataivá váljunk, ugyanis - ahogy erről már szóltak, nem részletezem - a gyed feltételezett h atásairól hetek óta hallunk. A baj csak az, hogy a tényleges konstrukciót, ha szabad azt mondanom, magát az új ruhát senki nem látta, s nem tudjuk, ez
