Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 4 (54. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
1010 Először megadom a szó t Donáth László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal kezdeném, hogy a beé rkezett 170valahány módosító javaslat egyvalamit bizonyít, mégpedig azt, hogy ha egy 43 szakaszos törvényhez ennyi javaslat érkezik, akkor azzal a törvénnyel strukturális baj van. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egyik vagy másik szakaszát, bekezdését n e lehetne jobbá tenni, hanem arról van szó, hogy egyáltalán szükség vane a törvényre, ha szükség van törvényre, akkor pedig milyen törvényre van szükség. Valójában ez az egész vita, amely az általános vitában elkezdődött, a mai napon részletes vitaként fo lytatódik, és majd még a bizottságokban tovább folytatódik; azaz az előkészítő munka, ami valószínűleg hiányzott, hogy igen jó törvény születhessék. Rögtön meg kell jegyeznem, hogy sajátos, furcsa helyzetben vagyok: a múltkori alkalommal is elmondtam, hogy lelkészként állandóan temetek. Az egyházak álláspontját utólag ismertem meg, vagy részben utólag ismertem meg. Többek között az egyik nagy történelmi felekezet kifejezetten nehezményezte, hogy bár hozzászólt előzetesen a megküldött törvényjavaslathoz, úgy ítélte meg, hogy egyetlenegy ponton sem akceptálta a kodifikátor az illető felekezet javaslatait. Rögtön ide kapcsolnám azt a bizonyos problémát vagy problematikus szakaszt, amely a boncolóhelyiségcsoporttal foglalkozik. Ez szimbólum értékű. Elkezdtem ér deklődni, hogy honnan származik a szó. Az egyik helyen azt mondták, hogy ebből a minisztériumból, a másik helyen azt mondták, hogy abból a minisztériumból. Végül is nem tudom megmondani, hogy ki találta ki ezt a penetráns, ronda, a magyar nyelvvel ellentét es kifejezést, illetve - kapcsolódva a képviselőtársamhoz - bennem is erőssé vált a gyanú, hogy ha a kormányzat egy későbbiekben elkészítendő rendeletben kívánja szabályozni, hogy vajon melyik temetőben kell létesíteni boncolóhelyiségcsoportot, akkor ez a z én számomra is - hasonlóképpen önhöz - nagynagy bizonytalanságot kelt, hiszen onnantól fogva már csak a levelekből szerzünk tudomást arról, hogy a rendelet igazán korrekte vagy sem. Emlékezetem szerint - megint egy pici kitérő - valaha ez nem így volt. 1990 és '94 között az akkori kormányzat a beterjesztett törvényjavaslatokhoz hozzáfűzte a rendeletjavaslatot is, hogy a Ház együtt lássa a kettőt. Ez valamiképpen a megelőző kormányzat alatt eltűnt, és úgy tűnik, hogy a jelenlegi sem kívánja ezt a gyakorl atot újra feleleveníteni. A másik komolyabb gubanc a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának megjegyzéséhez kapcsolódik. Kaltenbach úr a mi emberi jogi bizottságunkhoz ezt a háromoldalas levelet küldte nem sokkal azután, hogy én az általános vitában szóvá tettem, hogy mi van a nemzeti, etnikai, kisebbségi temetőkkel, illetve ezen csoportok temetéshez, temetkezéshez kapcsolódó kérdéseivel. A levél rendkívül súlyos - akit érdekel, nyilván hozzá tud férni - két ponton. Az egyik: az elmúlt fél esztendőbe n másodszorra jelzi rendkívül határozott formában egy ombudsman - korábban az adatvédelmi biztos, Majtényi László úr hasonlóképpen cselekedett , hogy előzetesen nem kapta meg a törvényjavaslatot, amelyre pedig a róluk szóló törvény kötelezi az éppen aktuá lis kormányzatot. Imigyen jobb híján a bizottságunknak küldte el ezt a levelet, nagyon fontos, súlyos problémákat felsorolva benne, amelyeket azonban - hadd fűzzem hozzá egy kicsit vigasztalásképpen kisgazdapárti kollegám számára - a bizottság azonnal egy kapcsolódó módosító indítvány formájában bevett, az előterjesztő képviselője támogatja. Tehát nem annyira koporsófekete ez a történet. Ami a magam javaslatait illeti, néhányat vissza is vontam, egyszerűen azért, mert az a meggyőződésem, hogy nem az a fonto s, hogy kinek a neve alatt fut egy módosító javaslat, hanem az, hogy ha az a javaslat jó, akkor kerüljön be. Így aztán az én nevem alatt egyetlenegy sem fut már tovább, mert vagy a fideszes képviselő, vagy a kisgazda képviselő javaslatát - amely lényegében megegyezett az enyémmel - akceptálta az előterjesztő. Nagyon örülök annak, hogy akceptálta.
