Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Bejelentés a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatalának elhalasztásáról - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
82 elgondolkodnunk arról, hogy hosszú távon hogyan akarjuk a magyar haderőt fejleszteni, milyen stratégiai irányokat jelölünk ki a magyar honvédelemben, és bizony stratégiai irány az is, hogy önkéntes, hivatásos hadsereg modelljében gondol kodunk, vagy pedig a kényszersorozásos hadsereg modelljében. Tehát ha stratégiai döntést akarunk hozni, akkor 1998 az az év, amikor ezt a döntést meg kell hozni. A másik nagyon fontos érv, hogy az előzőekkel összhangban természetesen a honvédelmi ráfordítá saink, kiadásaink is nőni is fognak, hiszen fel kell készülnünk a NATOcsatlakozásra, és ha valóban nőnek ezek a kiadások, nem mindegy, hogy milyen stratégia jegyében költjük el ezeket a pénzeket. Ezért gondoltuk azt Mécs Imre képviselőtársammal és az SZDS Z képviselőcsoportjával összhangban, hogy amikor jelentős pénznövekedések fognak bekövetkezni a honvédelmi tárcánál és a honvédelmi költségvetésben, megint csak nem mindegy, hogy milyen stratégia jegyében fogjuk felhasználni ezeket a pénzeket, tehát most d öntsünk arról, hogy áttérünke az önkéntes, hivatásos hadsereg modelljére. Harmadrészt: ha megnézzük a világtendenciákat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a világon mindenütt, különösen a NATOtagországokban, NyugatEurópában ez az általános, a nemzetközi tend encia, vagyis kezdenek átállni az országok - és különösen az európai országok, a demokráciák - az önkéntes hadsereg modelljére. Az elmúlt években ez bekövetkezett NyugatEurópa jó néhány országában, hogy csak a Beneluxállamokat hozzam példaként, de Franci aországot is mondhatnám, ahol most fog befejeződni ez a folyamat és néhány évvel ezelőtt kezdték el, és ez nagyon sok országban napirenden lévő kérdés, mint például Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, és ne is beszéljünk a NATO vezető erejérő l, az Amerikai Egyesült Államokról vagy NagyBritanniáról, ahol ez már évek vagy évtizedek óta megvalósult. Tehát a nemzetközi tendencia, a nemzetközi trend is egyértelműen mutat valahonnan valamelyik irányba, nevezetesen a kényszersorozásos hadsereg irány ából az önkéntes, hivatásos békehadsereg irányába. Tehát azt gondoljuk, a nemzetközi fejlődés, a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy eljött Magyarország számára is az idő arra, hogy átgondoljuk ezt a kérdést, és próbáljunk dönteni amellett, hogy itt eg y stratégiai váltásról van szó. Végezetül az is nagyon lényeges és fontos indok, hogy nem szabad elfelejtenünk azt, hogy Magyarország védelmi képességeit nagy valószínűséggel jobban szolgálná és jobban elősegítené egy hivatásos, profi hadsereg. Mindannyian tudjuk azt, hogy a magyar hadsereg milyen gondokkal küzd, tudjuk, milyen ráfordításokat igényel, hogy nem egy hivatásos gárda használja azokat a fegyvereket, technikai eszközöket, amelyek a hadsereg birtokában vannak, és szakértők mondják azt, hogy a prof i hadsereg megteremtéséhez bizony valóban pénzre van szükség, de hosszú távon egy profi hadseregre való átállás megéri, mert a költségeket jelentősen lehet csökkenteni. (Folyamatos zaj.) Képviselőtársaim természetesen feltehetik a kérdést, miért javasoljuk azt indítványunkban, hogy mindez négy év alatt történjen meg. Azt hiszem, szakmai berkekben leginkább erről a dátumról és az átállás idejéről folyik a vita. Nos, a négy évet azért javasoltuk, mert a nemzetközi példákat megvizsgálva és a nemzetközi tapaszt alatokat összerendezve azt láttuk, hogy szerte a világon mindenütt, tehát a Beneluxpélda, amire hivatkoztam, és a franciaországi példa is azt mutatja, hogy négy év alatt az átállás megvalósítható. Ha Magyarországon van bennünk kellő bátorság arra, hogy me gtegyük ezt a lépést, és van felelősségérzet bennünk a most felnövekvő korosztályok és fiatalok iránt, akiknek, azt hiszem, meg kell adni a lehetőséget, hogy válasszanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ha akarnak, legyenek hiv atásos katonák, de ha nem akarnak katonák lenni, akkor ne legyenek; tehát ha megvan bennünk ez a felelősség, akkor most jött el az idő, hogy döntsünk, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa az indítványunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
