Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Font Sándor (MDF) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Miért kell félnünk az Országos Borminősítő Intézettől, avagy az utolsó nagy túlélő a rendszerváltás óta" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
69 az embereknek Budapestre utazniuk egyegy borminta bevizsgálása kapcsán, és ezzel többek között lényegesen lerövidülne a forgalomba hozatali engedély kiadási ideje is. Várom szívélyes válaszát. Kösz önöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A képviselő úr kérdésére dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr válaszol. Miniszter úr, öné a szó. DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésüg yi és vidékfejlesztési miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony, köszönöm a kérdést, képviselő úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a képviselő úr által felvetett kérdések közül többön érdemes elgondolkodni, így például azon, valóban szükség vane arra, hogy a z ország bármely részéből Budapestre kelljen felutazni egy vizsgálat elvégzése céljából. Itt a helyes válasz egyértelműen az, hogy jó lenne, ha lennének területi intézetek, de ezek kialakítása sok millió forintba kerül, ugyanis ezeknek eurokonformnak kell lenniük. Ugyanígy gondolkodom a fellebbezési eljárásról is. Magam például a bírósági gyakorlatban - hogy egy analóg hasonlattal éljek - sem tartom helyesnek, hogy mondjuk, az első- és másodfokú bíróság ugyanabban az épületben legyen, mert az emberben minde nképpen felmerülhetnek olyan gondolatok, amelyek megegyeznek a képviselő úr által felvetettekkel. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólása.) Tehát úgy gondolom, ezek a kérdések napirendre kerülnek, s a jövőt illetően ezeket természetesen érdemes lesz egy költ ségvetési keretbe beilleszteni. Miután azonban a képviselő úr tulajdonképpen hét kérdést tett fel nekem, engedje meg, hogy röviden válaszoljak ezekre. Az első kérdése a borok érzékszervi vizsgálatára utalt: itt azt tudnám válaszként közölni, hogy ezek a té telek titkosítva vannak. Egy öttagú bizottság minősíti ezeket, s nem lehet tudni, hogy kinek a borát ízlelik és az ízlelés alapján minősítik. Miután az ilyen ügyekben mindössze 2 százalék a kifogás, úgy gondolom, túlzott a képviselő úrnak az a véleménye, h ogy itt tömeges visszaélések lehetnének; és másodfokon itt is egy 15 tagú bizottság vizsgálja felül ezeket az ügyeket. A másik felvetése, hogy hova lehet fellebbezni: az Országos Borszakértő Bizottsághoz, ahol - mint mondottam - 15, függetlennek mondott sz akértő vizsgálja felül a kérdést. Ami az árakat illeti, ott nyilvánvalóan téved a képviselő úr, mert a fehérboroknál 4600 forint plusz áfa, a vörösboroknál 5700 forint plusz áfa a díj. Ez a díjrendelet kötelező, ettől nem lehet eltérni; az 1999. évtől pedi g ezeknek a díjaknak az 50 százalékos visszatérítését tervezzük. A kifogásolt jogorvoslati fórumrendszert valóban egy FVMrendelet írja elő, de azt hiszem, a képviselő úrnak azért nincs igaza, mert a másodfokú határozat ellen bírósági jogorvoslati kérelemm el lehet élni, tehát bírósági perrel fejeződik be az ügy. (15.50) Abban viszont egyetértek, hogy mindig az OBI neve merül fel végül is végső szakértőként, mert ez az egyetlen jelentős intézmény. Tehát nyilván, amikor ennek a pénzügyi keretei meglesznek, tú l kell lépni ezen és kell egy másik intézetet is létrehozni. De a jelenlegiről hadd mondjam el, hogy 117 éves múlttal rendelkezik, és olyan elismerésekben részesül, nemzetköziekben is, hogy most a nemzetközi és francia akkreditációs státuszt is elnyeri, és a párizsi székhelyű Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal nemzetközi referenciaintézetté nyilvánította. Tehát egy nagyon magas fokú elismertségű intézet, amelynek, mondom, a jogorvoslati része 2 százalékot érint, itt is bírósági (Az elnök a csengő me gkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) befejezése lehetséges az ügynek. Tehát ennél tisztességesebben (Az elnök ismét csenget.) rendezni nem lehet; 117 éves intézményről van szó - de megfontolom igen tisztelt (Az elnök ismét csenget.) képviselő úr egyéb f elvetéseit, mert 117 év elég idő ahhoz, hogy előrelépjünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
