Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 28 (45. szám) - Bejelentés államtitkárok kinevezéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
194 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Képviselő Úr! Felkérem önt, hogy a következő felszólalásainál a Ház tekintélyét és méltóságát (Zaj, moraj az MS ZP és az SZDSZ soraiban.) figyelembe vévő felszólalást tegyen, és felkérem mindazokat, akik egyébként hasonló hangvételű hozzászólásra készülnek, hogy hasonlóan a Ház tekintélyéhez és méltóságához illő felszólalásra jelentkezzenek (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) , és a személyeskedő elemeket, ha lehet, akkor a felszólalásukból hagyják el! (Taps.) Senki nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásomban éppen a kormánypártok és az ellenzék viszonyáról és a parlamenten belül kialakult feszültségről, a parlamenten belül kialakult hangulatról akartam b eszélni. Hát semmi nem tudta volna jobban példázni ezt a hangulatot, mint éppen az imént hallott, egyébként tartalmában és előadásmódjában is számomra visszataszító felszólalás. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbekiáltások: Úgy van!) Tisztelt Képvi selőtársaim! Ez a felszólalás is beleilleszkedik egy sorba, amit úgy is össze lehet foglalni, ahogy miniszterelnök úr mondta: "az ellenzék nélkül is működik a parlament". Ezt a kijelentést azóta persze többen próbálják magyarázni, de valóban, az elmúlt idő szak fejleményei mutatják az ilyenfajta gondolkodást is, miközben mindezek ellentétesek a parlamentben az elmúlt nyolc évben kialakult gyakorlattal. Nézzük ennek a jellemzőit! Vita volt a bizottsági helyek elosztásánál; volt olyan frakció, amelyik nem kapt a meg a számarányának megfelelő helyeket. A parlamenti ellenzék ellenőrző funkcióját folyamatosan gátolták többségben lévő képviselőtársaim, vagy a meglévő bizottságokban, vagy a vizsgálóbizottságok megalakításának meggátlásával. A napirend több alkalommal került megállapításra konszenzus nélkül, egyoldalú döntéssel - ez sem volt gyakorlat korábban. Az ügyrendi bizottságban a többség, élve többségével, több alkalommal hozott a Házszabállyal és egyébként a korábban hasonló tárgyban hozott döntésekkel ellenté tes döntéseket. Most lesz hamarosan előttünk egy kezdeményezés a médiakuratóriumok összetételének megállapítására, ami persze megint csak egy korábbi hagyományt - nevezetesen azt a hagyományt, hogy ilyen döntéseket konszenzussal terjesztünk a Ház elé - rúg fel. Mindez együtt, tisztelt képviselőtársaim, jelenti az ellenzék jogosítványainak korlátozását, és éppen ennek a következménye az a feszültség a frakciók, az ellenzéki és kormánypárti frakciók között, aminek számos alkalommal lehettünk tanúi az elmúlt i dőszakban, és ennek a következménye az együttműködés hiánya is az ellenzéki és kormánypárti frakciók között. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hivatkoztam az elmúlt nyolcéves gyakorlatra, hivatkozhattam volna természetesen az alkotmányra é s arra a szellemre, amit az elmúlt nyolc év alatt teremtettünk ebben a parlamentben, akár a kétharmados törvények szűk körű megszabásával, amelyek olyan alapvető viszonyokat tartalmaznak, mint például az alaptörvényünk, az alkotmány. A hatalmi ágak elválas ztásával kapcsolatos törvények tartoznak ebbe a körbe; a kormány és az ellenzék viszonyát szabályozó törvények tartoznak ebbe a körbe; az állam és polgárai viszonyának alapkérdései tartoznak a kétharmados körbe; az emberi jogok érvényesülésének alapkérdése i tartoznak ide. Mindezt annak idején azért foglaltuk ebben a szűk körben az alkotmányba, tisztelt képviselőtársaim, mert ezek olyan kérdések, amely alapkérdésekben hosszú távra szabályozzuk a viszonyokat. A cél az volt, hogy ezeket az ügyeket ne szolgálta ssuk ki az esetleg ciklusonként változó egyszerű többségű politikai akaratnak, megváltoztatásukra a politika és ezzel a különböző nézetrendszerek minél szélesebb körű egyetértése mellett kerüljön sor. Ez teremt ugyanis stabil, kiszámítható viszonyokat, jog biztonságot, ami pedig a jogállamiság egyik fontos feltétele.
