Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 28 (45. szám) - Bejelentés államtitkárok kinevezéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter:
191 A felsőoktatási intézmények, az egyetemek, a főiskolák integrációja nem hoz megoldást minden gondra, amit ön érintett - ez így van. Az integráció, ahogy mondani szokták, egy szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy ezeket a válasz okat, a megoldásokat megtaláljuk, önmagában nem elegendő. Minek a dátuma a 2000. január 1je? Nem a problémák, nem is a késlekedés, hanem a dolog természete miatt 2000. január 1jére az egyesülés jogi aktusát lehet lebonyolítani. Több év, kéthárom év nag yon kitartó, következetes munkája kell ahhoz, hogy ezek a nagy integrált egyetemek valóban össze is érjenek. Hogy kié az érdem, kié a felelősség, hogy ezt a programot az Orbánkormány végrehajtja, ezt nyilván sokan fogják majd maguknak vindikálni. Egy bizo nyos: az elmúlt tíz évben a magyar felsőoktatáspolitikának vezérlő gondolata volt az, hogy integrálódniuk kell a szétaprózódott egyetemeknek. Így volt ez az Antallkormány idején, az universitasprogram keretében. Ennek a meggyőződésnek adott jogi keretet a '96os törvénymódosítás, és ezt tükrözi a kormányprogram is. Ezt tükrözi a szeptemberben szétküldött vitaanyag, ezt tükrözi a december 9én kihirdetett kormánydöntés, és ezt tükrözi a december 13án szétküldött vitaanyag is. Nem a rendszerváltástól kele tkezik azonban ennek a gondolatnak az indulópontja, vagy nem ekkor született, hanem 1952ben, amikor az akkori államhatalom szétszabdalta a tudományegyetemeket, akkori szóhasználattal élve szovjetizálta a magyar, akkor népköztársaság felsőoktatását; ettől a pillanattól kezdve ott él a magyar felsőoktatásban gondolkozó stratégák fejében, hogy ezt nem lehet így hagyni. Negyvenötven év adóssága tehát az a program, amelynek a végrehajtására most vállalkozunk. Tudjuk azt is, hogy az integráció nem öncél, nem ön magáért való. Négy fontos értéket fogalmaz meg a kormányprogram és az előbb említett dokumentumok is, amelynek értelmében van teste, van értelme ezt a programot végigvinni. Az egyik ilyen cél az, hogy olyan felsőoktatásunk legyen, amely gyorsabban képes re agálni a tudomány, a munkaerőpiac, a valóság változó igényeire, azaz egy rugalmasabb képzési kínálatot tudjon adni a diákoknak, a szülőknek, a felsőoktatást igénybe vevő állampolgároknak. A második cél az, hogy garantáltan jobb minőségű legyen hosszú távon . A minőség garanciái számosak a különböző felsőoktatásokban, Európában és a tengerentúlon is, különböző bizottságokat, törvényeket alkotnak erre, de van a minőségnek hosszú évszázadok óta egy kiváló garanciája: ez pedig az, ha intézményesen nem szakad el egymástól a kutatás és az oktatás, a felsőoktatás. Ez a célja az integrációnak: kutató egyetemeket létrehozni, olyan nagy kapacitású egyetemeket, ahol az intézmény falain belül kutatják reményeink szerint világ- vagy európai színvonalon azt, amit ugyancsak ott tanítanak is a felnövekvő generációknak. A harmadik cél - ahogyan ön is fogalmazott - regionális, több karú főiskolák létrehozása, hogy a felsőoktatási intézmények be tudják tölteni azt a szerepet egy város, egy vidék és környéke tekintetében, amit be kell tölteniük. A negyedik cél - valljuk be ezt is : azt reméljük, hogy ettől hatékonyabban, takarékosabban fognak majd gazdálkodni az intézmények. A menetrend a következő: mi január közepéig várjuk az intézmények véleményét; az én tárcám január végéig k észít javaslatot a kormány számára. A kormány a mai szavazással elfogadott költségvetési törvényben kötelezte, kötelezi el magát arra, hogy február 28ig ide, önök elé, a parlament elé terjeszti az integrációról szóló törvényjavaslatot. Önöknek a szokásokn ak megfelelő módon másfélkét hónapjuk van - április végéig - ezt a törvényt elfogadni. Így tehát mód lesz arra, hogy nyáron az intézmények felkészüljenek erre, és szeptemberben már úgy tervezzék a '992000es tanévet, hogy január 1jétől ezt a jogi váltás t, a jogi keret megváltoztatását zavarmentesen végre tudják hajtani. Köszönöm a figyelmét, és várom a közreműködését - nemcsak önnek, hanem valamennyi képviselőtársamnak - ehhez a fontos programhoz, amit szerintem erkölcsi és a jövő évtizedekkel szembeni a nyagi kötelezettségünk, kötelességünk is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) jó lelkiismerettel végigvinni.
