Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Személyi ügy: - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
181 növekszik, ez is része ennek az árnak. Azokat a módosító javaslatainkat, amelyek arra irányultak, h ogy a gyes legalább valamelyest emelkedjék, elutasították a költségvetésben, és az az ára ennek is, hogy a családi pótlék reálértéke csökken. Ezért gondolom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a mostani üzenet, amelyet önök el akarnak küldeni a közvélemény nek, ugyanúgy hamis üzenet, mint ahogy a nyári üzenetük is hamis üzenet volt. De nemcsak az a baj ezzel, hogy hamis. És itt megyek tovább abban a kérdésben, hogy miért mondom Danka Lajos érthető kérdésére azt, hogy miért kötekedünk itt; hogy mégiscsak meg kell gondolnunk, hogy milyen aggályok vannak. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy mindennek ára van; ha elfogadjuk azt, hogy ha bevezetünk egy újabb családtámogatási formát, akkor ehhez valahonnan elő kell teremtenünk a pénzt - most már látjuk azt, ami még a nyári időszakban nem volt világos: annak, hogy családi adókedvezményt hoznak be és alanyi jogúvá teszik újra a családi támogatásokat, a másik oldalon az az ára, hogy a családi pótlék reálértéke csökken, és a nyugdíjemelés kisebb, mint amit terveztek, tehát vala kinek ezt meg kell fizetnie. Ha viszont már eljutunk oda - úgy látom, hogy ebben most már egyetértünk , hogy mindennek ára van, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy társadalmilag helyese, igazságose, a társadalom állapotát javí tjae az, hogyha önök úgy szelektálnak a különböző családtámogatási formák között, ahogy azt megtették és meg kívánják tenni. Ebből a szempontból a következőt érdemes tekintetbe vennünk. Minden családtámogatási forma egyúttal jövedelemátcsoportosítást is j elent. Gondolom, ez evidencia, de mégis érdemes vele szembenézünk, mert egyfelől az egy rokonszenves gondolat, hogy teremtsünk olyan feltételeket, amikor az emberek inkább tudnak gyereket vállalni, ebben nincs köztünk vita. (24.00) Csakhogy azt is látni k ell, hogy egy ilyen családtámogatási forma bevezetése mindig jövedelemátcsoportosítást is jelent. Az a kérdés, az a tény, hogy, mondjuk, a családi adókedvezmény, amit önök már bevezettek... - ugyanakkor a családi pótlék reálértéke csökken, és ez jövedelemá tcsoportosítást jelent az alacsony jövedelmű gyerekes családoktól a közepes és magas jövedelmű gyerekes családok felé. Ezt sokszor elmondtuk. Vajon a gyed bevezetése - ahol egy olyan konstrukciót vezetnek be, ahol a magasabb jövedelmű családok többet kapna k az adófizetők pénzéből, az alacsony jövedelmű családok pedig kevesebbet - egy olyan időszakban, amikor sok más családtámogatási formára nincs elég pénz, méltányos dologe vagy sem? Nem magától értetődő, hogy erre a kérdésre elutasító választ kell kapnunk . Érdemes a dolgot végiggondolnunk egy percig. Ne felejtsük el, hogy amikor a gyedet másfél évtizeddel ezelőtt bevezették, akkor a gyedet Magyarországon mindenki ünnepelte - mindenki. Azt mondhatnám, hogy másfél évtizeddel ezelőtt, azok, akik ma - mind Sur ján László képviselő úr - a Ház jobb oldalán ülnek, meg azok, akik a Ház bal oldalán ülnek - mint Kökény képviselő úr vagy Jauernik képviselő úr , valószínűleg mindnyájan azt mondták, hogy ez jó dolog. És mindenki azt mondta, hogy igen, helyes dolog a gye reket vállaló családoknak többletjövedelmet juttatni a többiekéből, és senki nem gondolkozott el azon - nagyon kevesen gondolkoztak el azon , hogy ennek milyen szociális hátulütői, hatásai lehetnek. Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a másfél évtizeddel előtti Magyarország másfajta Magyarország volt, mint a '90es évek Magyarországa. Mindenki, aki szociálpolitikával foglalkozott az elmúlt évtizedekben, pontosan tudja azt, hogy másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország olyan ország volt, ahol egyrészt teljes foglalkoztatás volt, másodszor a kereső lakosság - és mindenki kereső volt - jövedelmeinek differenciálódása kicsi volt. Tehát az aktív lakosság munkajövedelmekből élt, és a munkajövedelmek differenciálódása kicsi volt. Körülbelül 1:3 volt a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések közötti különbség. Egy ilyen helyzetben - és ezt akkor minden szociálpolitikával foglalkozó tankönyv leírta az első fejezetben - a magyar jövedelemdifferenciálódást döntő mértékben a gyerekszám alakította ki . Azok
