Országgyűlési napló - 1998. évi téli rendkívüli ülésszak
1998. december 22 (44. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
14 Nagyon sok bizottsági indítvány keretében, parlamenti felszólalás keretében szakmai alapon próbáltunk rávilágítani arra, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap önállóságának megszüntetése elfogadhatatlan. A nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása megállt, a tárca és a környezetvédelmi terület az utóbbi időben jelentős presztízsveszteséget szenvedett. Ezt a presztízsveszteséget nem lehet pótolni politikai típusú támadásokkal: dolgozni kellene ezen a területen, együtt a környezetvédelmi szervezetekkel és a nyilvánosság bevonásával. Ezért azt szeretném ajánlani Varga István képviselőtársamnak, hogy esetleg módosítsa álláspontját, és fogadja el a költségvetési bizottság 700as módosító ind ítványát a költségvetéshez, amely tartalmazza, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap milyen szabályozás alatt legyen. Sajnos a kormány által támogatott módosító javaslatok listájában ez nem szerepel. Szégyenteljesnek tartom azt, hogy a kormányzat és a körn yezetvédelmi miniszter úr személyesen nem támogatja ezeknek a forrásoknak, 24 milliárd forintnak az elköltését. Ha tévednék, és a kormány mégis támogatná ezt az indítványt, elnézést fogok kérni ebben az ügyben. Rendkívüli fontosságú nak tartom ugyanis azt, hogy az elkövetkezendő időszakban is megmaradjon a környezetvédelem nemzeti ügyként való kezelése. Éppen ezért azt mondom: a környezetvédelem ebben a Házban nem pártpolitikai csatározás ügye, hanem nemzeti ügy. Ezért azt mondom Varg a István képviselőtársamnak: ha hallgatott volna, egyrészt korrektebb maradt volna, másrészt talán valóban bölcsebb is lehetett volna. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszó lalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. Megadom a szót. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Életem nagy részét olyan körülmények között éltem le, amikor egy nagyhatalom Magyarországot m egszállva tartotta, aztán szövetségessé csatolta, és ennek következtében ennek a nagyhatalomnak minden egyes lépését a világ bármely részén a magyar kormánynak helyeselnie kellett. Most újra egy nagyhatalmi szövetség részesévé kíván lenni ez az ország, és azt kell látnunk szomorúan, hogy függetlenségünk, a gondolati függetlenségünk is csorbát szenved. Az elmúlt napokban lezajlott - látszólagos befejezéssel - egy olyan féloldalas háború, amelyet a világ nagy részén a tisztességes emberek nem tudnak elfogadni . (10.50) Elfogadhatatlan ugyanis az - amivel ezt az iraki háborút indokolták , hogy bombákkal teremtsenek demokráciát. Elfogadhatatlan az, hogy hadüzenet nélkül, minden nemzetközi felhatalmazás nélkül, pusztán az erő jogán bombázást indítsanak, embereket öljenek. Az ürügy ugyancsak átlátszó volt... Ha vegyi tömegmérgeket, tömeget mérgező szereket előállító üzemeket akarnak tönkreverni, akkor azt nagyon meg kell gondolni, mert ha eltalálják, akkor is kiszabadul a méreg. Úgy látszik, nem találták el, mert e rről még nem érkezett hír; és a diktátor is él, akit állítólag meg akartak buktatni. Akkor hát mivégre? Miért nem mondják meg a világnak, hogy miért van ez a háború? Egy harmadik ország biztonsága érdekében. Akkor is elfogadhatatlan volna, de így végképpen az. Bennünket ez természetesen nem abból a szempontból kell hogy érdekeljen, hogy meg tudtuk volna akadályozni, és nem akadályoztuk meg, hanem abból a szempontból, hogy hogyan fogadjuk el, hogyan adjuk elő a saját közvéleményünknek ugyanezt a kérdést. Nem lehet tisztességes, becsületes nemzeti politikát folytatni kétértelműségek közepette, hajbókolás és olyan dolgok elfogadása közepette, amelyek nyilvánvalóan erkölcstelenek. Ezt egyszerűen nem engedheti meg magának ez a kormány, mert akkor a többi szavai i s hiteltelenekké válnak.
