Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PANCZA ISTVÁN, az FKGP
980 Az Országgyűlés e javaslattal párhuzamosan egyéb adójogi rendelkezés módosítását is tárgyalja. A társasági és osztalékadóról, valamint az általános forgalmi adóról szóló t örvényjavaslatok alapvető módosítást nem tartalmaznak. A pontosítások, kiigazítások szükségesek voltak. Ezek azonban messze nem olyan mérvűek, amelyek a jogbiztonságot vagy a stabilitást megkérdőjelezhetnék. A jogbiztonság érzetének növekedése hosszabb táv ú szemlélet kialakulásához vezethet, amely eddig gyökereiben hiányzott és hiányzik ma is a magyar adózás rendszeréből. Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat az előzőeknél markánsabb változásokat mutat. Az elérni kívánt célok minden józanul gondolkodó h ivatalnok és vállalkozó számára vitathatatlanul helyesek. A jogharmonizációs törekvések, az adminisztráció csökkentése, az adóbeszedés hatékonyságának növelése, a szabálytalanságok feltárása mindmind egyenként is nagyon fontos cél. Az adóztatás elmúlt egy évtizedére tekintve azonban talán nem túl nagy bátorság kijelenteni, hogy e célok elérése felé igazán nagy lépések nem történtek, és véleményem szerint a mostani sem lesz elegendő. A törvényjavaslatba - az európai közösségi normáknak való megfelelés miatt - számos adókikerülést akadályozó és a feketegazdaságot visszaszorító intézkedés került. A cél nemes, az elképzelés jó, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az adótörvényt alkalmazni kell, a szabálytalanságot pedig szankcionálni. A T/163. számú törvén yjavaslat elegendő ahhoz, hogy megfelelően adminisztráljuk magunkat az Európai Gazdasági Közösség felé, de még néhány vonatkozásban kevés ahhoz, hogy több rendelkezésének betartását még hatékonyabban lehessen ellenőrizni és a hibákat megfelelően szankcioná lni. A jogalkotói törekvés azonban nem irányulhat lényegesen nagyobb terjedelmű revízióra, mert arra - a kormányprogram szerint - a 2000. évben kerül majd sor. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban néhány konkrét megjegyzést kívánok fűzni a javaslat egyes intézményeihez. Az alapelvek nyilvánvalóan az adóztatás fő vonalait jelenítik meg, de az adóhatóság és az ügyfél vitájában konkrétumként jelentkeznek és mindkét fél másképpen értelmezi, hogy egyes kifejezések alatt mi értendő. Véleményem szerint egyértelmű síteni kellene az alapelveket, ezért konkrétan egyik fél sem hivatkozhat arra, hanem csak azokra a konkrétabb szabályokra, amelyek az anyagi jogszabályokban lelhetők fel. Mindig is probléma volt, hogy a gazdasági események a polgári törvénykönyv és a számv itel szabályainak megfelelően sokrétűek lehetnek, sőt ugyanakkor egyegy gazdasági esemény többféleképpen is elszámolható, de utóbbiak adóterhe lehet akár különböző is. Ezért a szerződéses és a vállalkozási szabadságot önmagában adókikerülésnek tekinteni n agy hiba lenne. Ahogy a vállalkozó nem hibáztatható azért, mert az olcsóbb alapanyagot szerzi be, ugyanúgy nem hibáztatható akkor sem, ha a kisebb adóteherrel járó elszámolási szabályt választja. Az indoklásban használt "nyilvánvalóan adórövidítési vagy ad ómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók" kifejezés gyakran adóhatósági jegyzőkönyvekben is megjelenik konkrét magyarázat, bizonyíték vagy cáfolat nélkül. Ez nagyobbrészt az anyagi jogszabályok hibája, kisebbrészt az adóigazgatási jogszabály oké, mert nem utasítják a pénzügyminisztert vagy az APEH elnökét, hogy az eddigi tapasztalatokat értékelve adjon ki legalább irányelveket arról, hogy melyek a "nem rendeltetésszerű joggyakorlás" eddigi vagy fő esetei, mikortól bizonyított a "nyilván adókik erülési cél". Megfontolandó a javaslatnak a készpénzfizetési bejelentésre vonatkozó rendelkezésének esetleges továbbfejlesztése. Azon kisvállalkozások körében, ahol a készpénzes beszerzések vannak túlsúlyban, nagyobb, a törvényi kiegészítéssel megcélzott v állalkozói körben pedig kisebb ellenállásra lehet számítani a törvényjavaslat 4. §a miatt. Az előbbinek továbbra is probléma a pénzforgalom bankszámlán történő megjelenése, az utóbbinak - tekintettel az egy, illetve ötmilliós értékhatárra - továbbra sem az. Ahogy a megcélzott körnek eddig sem jelentett nagy problémát a szabályok kijátszása, ezentúl sem lesz az. A változás csupán abban áll, hogy további adózási fegyelmet lazító tényező a szabályok megszegésének szankcionálása.
