Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az Országgyűlés gyorsíróinak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
10 foglaltunk össze. És harmadszor : nem kértünk száz nap haladékot, mert úgy gondoltuk, azért választottak meg minket, hogy dolgozzunk, s nem azért - mint ahogy ez korábban történt , hogy haladékokat kérjünk. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy szívemnek kedves író állítólag tizenöt évig készült arra, hogy megírja a legfontosabb könyvét. Elmondása szerint a legtöbb időt az első mondat megírására fordította; mert mindannyian tudhatjuk, hogy az első mondat a legfontosabb, az határozza meg a történet hangulatát, szerkezetét, de még a hosszát is. Mi sem kevesebb, mint tíz éven át készültünk arra, hogy azonnal munkához láthassunk, s mi is tisztában voltunk és tisztában vagyunk azzal, hogy az első lépések, az első ötven nap rendkívül jelentős. (8.50) Mindaz, amit eddig tettünk, és mindaz, amit t enni szándékozunk, összhangban van a kormányprogrammal, annak végrehajtása érdekében történt. Ezt a programot - amelyet önöknek a kormány megalakulását megelőzően bemutattunk - a polgárokkal együtt közösen alakítottuk ki, s az első ötven nap sikerei ezért közös sikerek. Két hónapja ugyanezen a helyen Deák Ferencet idéztem, aki azt mondta, hogy tud ő küzdeni remény nélkül is. Erre akkor azt feleltük, hogy hogyne küzdenénk most, amikor jó okunk van a bizakodásra. Ezt ma még inkább így gondolom, és ebben meger ősítenek azok a vélemények, amelyeket a választókkal találkozva hallhattam, tapasztalhattam. A polgárok úgy gondolják, hogy a polgári koalíció kormánya a remény kormánya. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Mindenkinek megfelelni persze nem lehet. (Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Egy régi szilveszteri tévéműsorban Tabi László boldog új évet kívánt mindenkinek - a macskáknak is és az egereknek is. Ez sajnos kormányzás közben nem megy. (Derülts ég a kormánypártok padsoraiban.) De nyugodtan elmondhatom: a kormányprogram a törvénytisztelő többség akaratával egyetértésben született meg és nekik kedvez. Akik eddig megtalálták a kiskapukat, akiknek - gazdasági hatalmukat vagy politikai kapcsolataikat kihasználva - sikerült kibújniuk a törvények hatálya alól, azok most nem örülnek; küzdenek eddigi kiváltságos helyzetükért. De vajon meg kelle ijednünk ettől? Vajon meg kelle emiatt hátrálnunk? Vagy éppen ez jelzi számunkra, hogy a kormány munkája eredmé nyes? Tisztelt Ház! Azt, hogy a gyógyítás a baj felismerésével kezdődik, már a régiek is tudták. S valóban, az építést nem lehet bontás nélkül kezdeni. Ehhez nekünk is be kellett néznünk a régi kulisszák mögé, és ott bizony különös dolgokat találtunk. Amit találtunk, a vártnál nehezebbé teszi a kormányprogramban foglaltak végrehajtását, s nehezebbé teszi ugyan, de korántsem teszi végrehajthatatlanná. Ennek érdekében, hogy a közpénzek elszivárgását megállítsuk, az első lépéseinket ezeknek a csatornáknak az e lzárására kellett fordítanunk. Mindenki tudja, hogy abból a pénzből, ami egyszer már eltűnt, többet nem lehet bevásárolni. Éppen ezért úgy alakítottuk át első döntésünkkel a társadalombiztosítás vagyonának kezelését, hogy a felelősség egyértelmű legyen. Új irányvonalat adtunk az első ötven nap során a kormány mellett működő intézményeknek, az ÁPV Rt.nek és az adóhivatalnak. Az ÁPV Rt.nél a továbbiakban nem az lesz a fő cél, hogy bármi áron megszabaduljunk az állami vagyontól, hanem hogy visszaállítsuk a g azdaságos és eredményes működést, illetve a további magánosítás tényleges, valóságos értéken történjen. Amikor az ÁPV Rt.t és az adóhivatalt átszerveztük, valójában a közpénzeket, az állami vagyont óvtuk. Biztosítottuk az adóhivatal törvényes működésének kereteit (Derültség az ellenzék padsoraiban.) , hiszen egészen eddig még megfelelő működési szabályzata sem volt. A Postabank esetében nem egyszerűen egy gazdasági problémával találtuk magunkat szemben. Azzal is, nem is csekéllyel - hiszen egyelőre felmérhe tetlen, hány tízmilliárdot fog felemészteni a gazdaságos és eredményes működés helyreállítása. De ha nem lépünk időben közbe, akkor a károk és a költségek akár a kétszeresére is növekedhettek volna. Ha időben, több évvel ezelőtt módunk lett volna arra, hog y elvégezzük ezeket az átalakításokat, biztos vagyok benne, hogy ezek a költségek
