Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak

1998. szeptember 8 (8. szám) - Kósa Lajos (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Megszűnik-e a bukott bankvezérek végkielégítésének gyakorlata?" címmel - ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:

84 4. Változike a végkielégítések kifizetésének méltán közfelháborodást kiváltó gyakorlata? Várom válaszát.

(T

aps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc)

: Az interpellációra Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár ad választ. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Enge

dje meg, képviselő úr, hogy

konkrétan válaszoljak az első három kérdésére, majd a negyedikkel kapcsolatban némileg

általánosabban fejtsem ki a kormány álláspontját. (15.40) Az első kérdésre a válasz a következő: A Postabank elnökvezérigazgatójának havi j

övedelme átlagosan 8 millió 827 ezer forint volt.

(Általános felzúdulás. - Közbeszólások: Mennyi?!) A második kérdésre a válasz: A Postabank kilenc felső vezetőjéből - úgymint vezérigazgató, vezérigazgatóhelyettesek, ügyvezető igazgatók - nyolc távozott a tulajdonosváltás kapcsán. Munkaszerződéseik alapján

részükre összesen 734 millió 990 ezer forint végkielégítés járt volna; ebből 349 millió 569 ezer forint

végkielégítésre Princz Gábor elnökvezérigazgató tarthatott volna igényt.

(Moraj.) A harmadik kérdé

sre a válasz: A Postabank korábbi vezetői lemondással távoztak helyükről. Ez azt jelenti, hogy részükre

végkielégítés nem járt.

(Taps a kormánypártok padsoraiban.) A nyolc vezető távozásakor részükre

összesen 30 millió forint került kifizetésre; ez azonban nem végkielégítés volt, hanem a munkabérrel

és egyéb juttatásokkal kapcsolatos elszámolások szerint nekik járó összeg. Az állam tehát nem

fizetett, és nem is szándékozik végkielégítést fizetni a Postabank volt vezetőinek.

(Taps a kormánypártok padsoraiban

.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A negyedik kérdésére a válaszom a következő: A gazdasági társaságok vezetőinek jövedelmét, illetőleg a részükre járó juttatásokat minden

esetben munkaszerződésük határozza meg. A munkaszerződéseket jellemzően a társa

ságok

igazgatóságai kötik meg a vezetőkkel. A szerződésekre a munka törvénykönyve vonatkozik, amely a

munkavállalók jogos érdekeinek védelmét helyezi előtérbe. Ezért nagyon konkrétan meghatározza,

milyen esetekben lehet eltérni a szerződésben foglaltaktól. Ebből következően, ha a munkaadó eltér a

szerződésben rögzítettektől, a munkavállaló bírósághoz fordulhat jogai érvényesítése érdekében. A

bíróság jogerős döntését köteles a munkáltató figyelembe venni. Ez történt az ön által említett

Agrobank esetében is

, ahol a bírósági döntés alapján a munkaadó kénytelen volt kifizetni a

szerződésben meghatározott összeget. Teljes mértékben jogosnak tartom azt az elvárást, hogy amennyiben egy bank vezetője azért

kényszerül távozni, mert tevékenysége - idézőjelben - "ere

dményeként" bajba jutott a bank, a vezető

ne legyen jogosult a végkielégítésre. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk megvizsgálni, hogy a

munka törvénykönyvének vonatkozó részei megfelelőeke a bankok esetében, vagy esetleg

szükséges valamilyen külön szabá

lyt bevezetni. Ezt a vizsgálatot el fogjuk végezni, és ezt követően

szükség esetén javaslatot teszünk az intézkedésre. Megjegyzem továbbá, hogy a bankok vezetőinek felelőssége mind polgári jogi, mind pedig

büntetőjogi vonatkozásban a tevékenységükkel a ban

knak okozott kár tekintetében fennáll. Ez azt is

jelenti, hogy amennyiben megállapítható, hogy nekik felróható módon kárt okoztak a banknak,

anyagi kártérítési felelősség is keletkezik, azaz teljes vagyonukkal felelnek az általuk okozott kárért.

(Taps a ko

rmánypártok padsoraiban.) A Postabank esetében meg fogjuk vizsgálni, milyen felelősség terheli a bank volt vezetőit, és

szükség esetén kezdeményezni fogjuk a felelősség érvényesítését. Ezen túlmenően a hasonló esetek