Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP):
807 Az Országgyűlés gyakorlatilag szeptember óta végzi a munkáját, a kormánynak bő két hónapja telt el. Ennek ellenére azok a szocialista párti képviselők, akik ezt a politikai v itanapot kezdeményezték, úgymond, kínpadra akarták ültetni az új kormányt és az új kormánypárti képviselőket - összetévesztették a NAPkelte műsorával. (13.00) Nem hinném, hogy az új kormánynak, amelyik éppen most hozta meg az első intézkedését, kellene sz égyenkeznie, kínpadra ülnie. Úgy gondolom, a '9498ig terjedő időszakban megtett intézkedések miatt éppen önöknek kellene kínpadra ülniük, tehát ne támadólag lépjenek fel itt egy új, induló kormánnyal szemben! Valóban igaz - kormánypárti oldalon is elhang zott, egyes ellenzéki képviselők is felvetették a MIÉP részéről , ha nem lenne október 18án önkormányzati választás, akkor erre a felesleges vitanapra ma egyáltalán nem lett volna szükség. De úgy látom, a szocialista párti képviselők mindenáron frontális támadást akartak intézni egy új, induló polgári kormánnyal szemben. Köszönöm a figyelmet, és még egyszer megköszönöm Gál Zoltán mértéktartó beszédét. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Most az írásban előre jelentkezettek következnek: Fenyvessy Zoltán képviselő úr, MIÉP. Tessék! DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elhangzott az a kijelentés, hogy ne nézzünk hátra. Ez tipikusan a korábbi ciklus vezetőinek a z általános érve, mert nem kívánnak szembesülni saját korábbi tevékenységükkel. Mégis, ha politikai vitanap van, akkor elkerülhetetlen a hátranézés, a jelenlegi helyzet elemzése és a jövőbe tekintés egyaránt. A rendszerváltás megfosztotta az aktív keresők jelentős hányadát a munkahelyüktől. Akik nem törődtek bele abba, hogy a munkanélküliek sorát gyarapítsák, úgynevezett kényszervállalkozók lettek. Talán még sokan emlékszünk arra, az előző ciklusnak volt olyan időszaka, amikor az egyéni vállalkozók, ezek a kiskényszervállalkozók tömegével, ezrével, tízezrével adták vissza az iparengedélyüket, mert az úgynevezett szociálisan érzékeny kormány megfojtotta őket az adók és közterhek növelésével. Erre az intézkedésre vajon a költségvetési egyensúly biztosítása mi att volt szükség? Dehogy! E pár ezer vállalkozó befizetése aprópénz volt az egyéb adóbevételek, valamint a nemzeti vagyon kiárusítása során az államkasszába befolyt összeghez képest. Mi célja volt hát a kisvállalkozók megnyomorításá nak, lehetetlenné tételének? Csak egy célja lehetett - akár tudatosan, akár nem, bár én nem hiszem, hogy a magát szerényen "szakértő"nek nevező kormány bármit is véletlenül csinált volna , hogy megakadályozza a nemzeti középosztály kialakítását, és hogy a középosztály a külföldi multinacionális cégek kiszolgálóiból kerüljön ki. Szerencsére ennek a tervnek a maradéktalan végrehajtására már nem maradt ideje az előző kormánynak. Ne felejtsük el azért, hogy az előző ciklus volt az, amelyik nemzetközi viszonyl atban példátlanul magas közterheket vetett ki, megakadályozva ezzel a családi vállalkozások életképességét, a kis- és középvállalkozások megerősödését; egyedül a külföldi kézben lévő cégek minél kedvezőbb helyzetbe hozását tartotta szem előtt. Nem felejthe tjük el azt sem, hogy az előző ciklusra esett a lakosság jelentős hányadának elnyomorodása, a főváros és más nagyvárosok utcáinak ellepése hazai és külföldi koldusok által. Az előző ciklusban jelentkezett továbbá az a probléma, hogy az emberek - sok százez res nagyságrendben - nem tudták kifizetni a közüzemi díjakat, a közös költségeket, a gyógyszerköltségeket, a tanulás költségeit, és még sorolhatnám tovább.
