Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HEGYI GYULA (MSZP):
797 Kös zönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Szakszervezeti Képviselők a patkóban és a karzaton! Az előző, fideszes képviselő úr azt javasolta, hogy még mélyebben boncolgassuk majd egyszer a Bokroscsomagot - azt javaslom, hogy ezt inkább bízzuk a g azdaságtörténészekre; itt, az ország házában inkább az ország jövőjéről, a jövő évi bérekről, jövedelmekről és az érdekegyeztetés jövőjéről beszéljünk. Vitathatatlan, többen elismerték mindkét oldalon, hogy '989 és '96 között nagymértékben csökkent az egés z társadalom, elsősorban a nyugdíjasok, a bérből és fizetésből élők jövedelme, és ez valamilyen módon nyilván a rendszerváltozás, a különböző kormányok által elkövetett hibák következménye. Mi, szocialisták azt szeretnénk, hogy most, amikor lehetőség van a z életszínvonal valamely szerény javulására, abból ne csak az úgynevezett polgárok, tehát a főként tőkejövedelmükből élők, hanem a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, magyarán szólva a kisemberek is részesüljenek. Ezt szeretnénk kérni a kormánytól, é s ezt próbáljuk javaslatainkkal elérni. Engedjék meg, hogy mégis mondjak egy Kossuthidézetet, bár nem történelmi visszapillantásra készültem: "Az emberiség előrehaladásának végtelen ösvényén elkövetkezik azon stádium is, midőn egyes nagy gyárvállalkozók h elyére a kézmunkásosztály pilléreire alapuló egyesületi szellem lép, melynek segítségével a gyármunkás, éppúgy, mint hajdan a kézműves, magának dolgozandik." Ez a világ egyelőre nem következik be, de láthatjuk, hogy a polgári gondolkodás Magyarországon, am ikor még valóban progresszív és haladó volt, akkor egyszerre volt polgári és szociális gondolkodás. Mi büszkék vagyunk arra, hogy 1848 májusában írták le először - név szerint Birányi Ákos - a társulati, avagy szociális köztársaság eszményét, és e szociáli s köztársaság eszménye egyik legfontosabb intézményének tartjuk az érdekegyeztetést, a szociális partnerséget, amely - szemben azzal, amit egyes fideszes képviselők itt megfogalmaztak - valóban intézményes rendszert jelent, amelyet igen fontos nemzetközi j ogszabályok rögzítenek, többek között a Szociális Charta is, amelyhez reményeim szerint Magyarország előbb vagy utóbb csatlakozik. Sok szó esik ebben a Házban is, a Ház falain kívül is a globalizációs jelenségekről, és arról, hogy egy kis nemzet hogyan tud a globalizációs jelenségek, azok káros hatásai ellen védekezni. Egy biztos: nem atomizált módon, nem úgy, hogy a meglevő szervezeteket szétveri, és abban bízik, hogy majd több évtized után, szerves módon, helyette mások nőnek ki. Erős baloldali pártokkal, erős szakszervezetekkel, erős szövetkezetekkel, a legkülönbözőbb fogyasztói, mezőgazdasági, ipari szövetkezetekkel lehet valamilyen módon védekezni a globalizáció ellen, mert az atomizált egyén sosem ér annyit, mint a közösségben cselekvő ember. Amikor mi támadjuk a Fidesz kormányát, az új kormányt, részint természetesen azért tesszük, mert megrövidítené a nyugdíjasokat. Szeretném hangsúlyozni: örülünk, ha a kisnyugdíjasoknak kiemelt nyugdíjemelést ad a törvény szerint járó 20 százalék felett, adjon magasa bb nyugdíjemelést a kisnyugdíjasoknak, de minden nyugdíjas kapja meg azt, ami a törvény szerint jár neki. Ezen túlmenően azonban talán azzal van a legnagyobb gondunk, hogy ezek az intézkedések valóban szociális partnerség, szociális egyeztetés nélkül törté nnek meg. (12.20) Amikor a társadalombiztosítási önkormányzatokat államosították, akkor hiába kérték a szakszervezetek - és nemcsak az MSZOSZ, hanem a választási kampányban a Fideszt támogató szakszervezetek képviselői is , hogy a kormány legalább tárgyal jon velük, mielőtt a rapid döntést meghozza. Nem került rá sor. A nyugdíjemelési törvény, amely jelenleg hatályban van, úgy született meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Hornkormány '97ben azt hitte, hogy még '99ben is ő lesz hatalmon. Úgy született meg, hogy a nyugdíjasszakszervezetek igen kemény módon, hosszúhosszú egyeztetések, viták után rákényszerítették, rávarrták álláspontjukat a kormányra. A nyugdíjemelési törvénynek ez a módosítása, amelyet itt a miniszterelnök úr bejelentett, nem szólt arr ól, hogy előtte milyen nyugdíjasszervezetekkel egyeztette álláspontját. Egy interpelláció nyomán kiderült, hogy az Idősügyi Tanács ügyében semmi nem történt. Ennek mindig a
