Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP):
772 Ha valakinek az jutna eszébe, hogy mindez azért történt, illetve azért nem történt semmi, mert vez etői a nagyobbik kormányzó párt soraiban ültek, ehhez nem tudok semmit hozzáfűzni, de közel jár az igazsághoz. Mindenesetre lássuk be, érdekes helyzet volt. Akár az is előfordulhatott volna - és itt Kósa képviselő úrra kell utalnom , hogy a kormányoldalt Kiss Péter miniszter képviseli, aki véletlenül az MSZPfrakció tagja, a munkaadói oldalt - mondjuk, találomra (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mi az, hogy találomra?) - Boldvai László úr képviseli, aki történetesen az MSZPképviselőcsoportban ül, és a munkaa dók (Sic!) érdekeit velük szemben az a Paszternák úr védi inaszakadtáig, aki a változatosság kedvéért szintén a szocialista frakció tagja. Tudom, hogy ez nem lehetett így, ez csak az én rosszindulatú képzeletem műve, és ne haragudjanak a nevesítésért. Igaz uk van, mondhattam volna más neveket is, mert vannak. Tehát az érdekegyeztetés az elmúlt négy esztendő során kiürült, formálissá vált, hiszen az érintettek legtöbbje több irányú hatásoknak volt kitéve. Végül is a kutya ugatott, de nem harapott. A látványos fenyegetőzések ellenére a kormány erősítette pozícióit a szakszervezetek zajongása mellett. De ennek az lehet az eredménye, hogy felgyorsul a szakszervezetek bomlása. Ennek látható jele az, hogy csökken az ágazati és szakmai kollektív szerződések száma. A z MSZPSZDSZkormány ebben az értelemben cinikusan profi volt. Nem gyötrődött a munkavállalók problémáival. Egyenlőségjelet tett a szakszervezeti vezetők és a dolgozók közé. A bürokrata elit érdekeit respektálva alkudozott. Ez volt a szocialista kormány ér dekképviseleti politikájának lényegi eleme, így kötötte magához az érdekképviseleti szervek erre alkalmas vezetőit. A szabályzott együttműködők szerepkörébe csak lekötelezett, lojális emberek kerülhettek. Így szőtték azt a láthatatlan hálót - azonos indulá st és életstílust képviselő emberek részvételével , amely könnyed átjárást biztosít szakszervezeti, párt- és állami alkalmazás között. Meg lehetne vizsgálni, hogy az 1994ben a közigazgatásba bekerült emberek milyen hányada érkezett a szakszervezetekből é s képviseli most az államot azzal a még mindig vagy már megint szakszervezeti vezetővel szemben, aki az asztal másik felén ül. Ilyen felmérés nem készült, de így is jól kirajzolódik a kapcsolati háló. Most, hogy az anyapárt, a szakszervezeti vezetők anyapá rtja ellenzékben van, ez a csoport aktivizálja, szolgálatba helyezi magát. Látszólag érdekeket véd, valójában kormányt akar buktatni, hergeli, tüzeli a tagságát, tüntetéssel fenyegetőzik. Mint az imént állítottam, valóban a munkavállalói oldal a legkiszolg áltatottabb. De nemcsak a másik két oldallal, bizonyos esetekben saját választott képviseleti vezetőivel szemben is védtelen és kiszolgáltatott. Kívánom, hogy ezen tudjanak változtatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELN ÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Paszternák László, az MSZP részéről; megadom a szót Paszternák Lászlónak. (Közbeszólás az MDF soraiból: Személyes érintettség! - Derültség.) PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP) : Személyes érintettség is . Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül sajnálom, hogy a mai nagyon fontos tárgyú vitanapot a kormánypárti képviselők egy része arra próbálja fölhasználni, hogy ahelyett, hogy pótolnák azt, amit a kormányprogram kialakításakor, illetve a választási kampányban nem fogalmaztak meg az érdekegyeztetésről, most itt személyeskedéssel és szervezetek lejáratásával vagy pellengérezésével próbálják elintézni. Arra gondoltam, hogy amit a koalíciós megegyezésnél erről a kérdéskörről elmulasztottak öss zeállítani, azt majd a mai napon elénk tárják, és ehhez érdemben lehet majd valamilyen módon csatlakozni. Nos, az, amit néhány kormánypárti képviselőtársam a felszólalásában elmondott, nélkülöz mindenféle ilyen alapot, egyszerűen szembe kívánja állítani az elmúlt évtizedek olyan hibás vagy kevésbé hibás gyakorlatát, amelyekkel önök sem tudtak mit kezdeni az elmúlt négy vagy nyolc
