Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
770 háromnegyed éves tétovázás után nem vág bele egy indokolatlan megszorító gazdaságpolitikába, amelynek csúcsát a Bokroscsomag jelentette. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Az 1994es és az 1998. évi várható helyzet között azonban azonos vagy hasonló makroszámok mellett három lényeges különbség van. Nevezetesen az - és ezt Kiss Péter képviselőtársam figyelmébe ajánlom , hogy a lakosság 90 százaléka ma sokkal szegényebb, 10 százaléka viszont sokkal gazdagabb, mint 1994ben volt. Lássuk be, ez azért mégsem írható az eddigi kormány több mint kéthónapos számlájára! Vagyis a nemzeti jövedelmet az elmúlt négy esztendőben antiszociálisan osztották el. Másodjára az elmúlt esztendőkben csak hosszú idő alatt pótolható veszteség érte az ország polgárait, a nemzet gazdaságát. A harmadik, a legsúlyosabb különbség pedig a családok helyzetében tapasztalható. Erről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni. A Bokroscsomag családtámogatási rendszereket megszüntető rendelkezései következtében történelmi mélypontra , százezer alá zuhant a születések száma és felgyorsult a lakosság fogyása. Ma 140 ezerrel élünk kevesebben, mint 1994ben. Csökkentették a közoktatási és a felsőoktatási kiadásokat, ezzel a jövőt vették el az Európai Unió versenyének kitett fiatalok tömeg eitől, rontották az ország felzárkózási esélyeit. 1994 és 1998 között a lakossági reáljövedelmek - beleértve a nyugdíjakat is - értékük több mint egyötödét vesztették el. Ma a lakosság egyharmada a létminimum alatt tengődik, 50 százaléka a létminimum körül él. És most egy példa arra, hogyan igyekezett a szegénységet csökkenteni az MSZPSZDSZszövetség kormánya. A Központi Statisztikai Hivatal - feltehetően az előbb említett szövetség nyomására - 1995ben a létminimumszámításhoz figyelembe vett javak körét leszállította. Tehát a szegény embereknek a Hornkormány idején kevesebb húsra, tojásra, burgonyára, gyümölcsre volt szüksége, mint az Antall- és Borosskormány idején. Ezen intézkedés következtében rögvest jelentősen csökkent a létminimum tájékán élők szá ma - de csak papíron, a statisztikai kiadványokban! Csak mellékesen jegyzem meg, az MSZPSZDSZ típusú létminimumszámítás szerint 75 ezer 1 forint, míg a megelőző időszakban 110 ezer 332 forint volt szükséges egy háromgyermekes család havi megélhetéséhez. Hát így is lehet a szegénység ellen küzdeni! Erről egy példa jut eszembe, egy barátom mesélte, hogy egyszer Moszkvában járt egy téli napon, és szállodában szállt meg. A szállodában csak néhány fokkal volt hidegebb, mint kint. Szólt a gyezsurnajának, hogy t egyen valamit, intézkedjen. Az bejött, megnézte a hőmérőt, ami 4 fokot mutatott, leakasztotta, elment, aztán visszajött, és hozott egy olyat, amelyiken 24 fok volt, és a dolog részéről meg lett oldva. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Jaaaj!) Szót kell e jteni az előző évek privatizációs gyakorlatáról is. 1994 és '97 között több mint 900 milliárd forintnyi állami vagyont adtak el, 95 százalékban külföldiek számára. Ez azt jelenti, hogy a spontán privatizáció során elúszott vagyonnal együtt a magyar privati záció 80 százalékban a szocialistákhoz kötődik. Ezek az egyszeri jövedelmek járultak hozzá a fizetési és a költségvetési mérleg javulásához, az áldozat azonban nem arányos az eredményekkel. Beszélni kell arról is, hogy a magas infláció, az erőszakolt piacs zűkítés és csak a szavakban vállalkozásbarát politika következtében a hazai kis- és középvállalkozók jelentős része tönkrement. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a költségvetési deficit az előző kormány idején súlyos társadalmi deficitté alakult. Az utols ó, az idei, a szocialisták és a szabaddemokraták által beterjesztett költségvetés bevételi oldala nem mozdult el pozitív irányba, az elosztási oldal viszont torzult. Nagy jövedelemátcsoportosítás történt a felső tízezer, a bankok - lásd például kamatkiadás ok - irányában, míg száz forint nemzeti jövedelemből ma feleannyi jut a családoknak, mint 1994ben. Az 1998as reálbérek és reálnyugdíjak az 1994. évinek kevesebb mint 80 százalékát fogják kitenni. Tisztelt Képviselőtársaim! És most a múltból vá ltsunk a jelenbe és a jövőbe! Mit tehet ebben a helyzetben az új kormány, a polgári Magyarország kormánya? Mit kell szem előtt tartania, amikor a jövő évi terveket, a jövő évi költségvetést előkészíti? Mindenekelőtt azt, hogy a családok
