Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - DR. CHIKÁN ATTILA gazdasági miniszter: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
764 Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Chikán Attila gazdasági miniszter úr. Megadom a szót Chikán Attilának. DR. CHIKÁN ATTILA gazdasági miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bauer kép viselő úr direkt felhívására szólok hozzá. Néhány gondolatot szeretnék elmondani arról, hogy hogyan látom én, ki a felelős és mennyiben a szociális lehetőségek beszűküléséért. Azt gondolom, hogy ez a kérdés a súlyából adódóan megérdemli, hogy higgadt megkö zelítés tárgyává tegyük, és komolyan elemezzük; lehetőség szerint minél inkább elszakadva azoktól az érzelmi felhangoktól, amelyek egy ilyen politikai vitában persze óhatatlanul előjönnek. Ha egy kicsit komolyan állunk hozzá, egyebek mellett éppen Bauer Ta más elemzései alapján nagyon jól tudjuk azt, hogy milyen súlyos örökséget kapott az új rendszer a negyven - talán több is - év hagyatékaként; azt, hogy a kiindulópont egészen összezavarodott, és minden racionális alapot nélkülöző szociális rendszer volt. B auer Tamás képviselő úr azt is legalább annyira jól tudja, mint én, hogy a gazdaságipolitikai átmenet szükségszerű visszaeséssel jár. Az 199094 közötti időszakban bármilyen kormány lett volna hatalmon, azok a visszaesési tendenciák, amelyek megnyilvánult ak, mindenképpen megjelentek volna. Az is nyilvánvaló, hogy a stabilizációra szükség volt. Amikor '94ben a szocialistaszabaddemokrata koalíció a kormányprogrammal előállt, be is ígérte ezt a stabilizációt, és mindannyian izgalommal vártuk azokban a hónap okban, hogy mikor kerül végre sor azokra az intézkedésekre, amelyek ezt a stabilizációt tényleg megvalósítják. A késlekedés komoly károkat okozott az országnak, a Szocialista Párt, illetve az SZDSZ vitáiban is megjelent, és ennek lett az eredménye végül is a Bokroscsomag, amely a kétségtelenül nagyon kedvező stabilizációs hatásai mellett pont a szociális vonatkozásokban teremtett nagyon súlyos helyzetet. Még jobban összekuszálta a helyzetet, ezer sebből vérzett, és azt kell mondanom, hogy az megint csak té nykérdés, hogy az előző ciklusban a kormány nem talált kibontakozást ebből a helyzetből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az, hogy a gazdaság teljesítménye ezalatt az idő alatt javult, nem a kormány eredménye, hanem a piacg azdaság átütő erejének a következménye. (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.); a vállalati önállóság, a vállalatok tevékenysége során egy jelentős gazdasági teljesítmény állt elő. (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.) Összességében ez tehát a z, ami... ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Miniszter Úr! Elnézést kérek, lejárt a kétperces hozzászólási idő. Ha hozzászólásra kér időt, természetesen megadom, de azt hosszabb időben és a Fidesz időkerete terhére. (Kósa Lajos jelentkezik.) Köszönöm. Kétperces ho zzászólásra kért lehetőség Bogár László politikai államtitkár úr. Megadom a szót. (Az elnök a jegyzőkkel egyeztet.) Egy pillanat! Ügyrendi észrevételre kért lehetőséget Kósa Lajos képviselő úr. Megadom a szót Kósa úrnak. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Köszönöm szépe n a szót, elnök úr. A következőt szeretném kérni a Fideszfrakció nevében. A kormány tagjai természetesen a frakció időkeretéből használnak fel időt, amikor jelzik a hozzászólási szándékukat, és csak akkor vegye az elnök kétperces hozzászólásnak a kormány tagjai jelentkezését, ha ezt külön jelzik. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Ha nem, hanem csak jelentkeznek hozzászólásra, kérem, hogy vegye úgy, hogy ők a kormány tagjainak jogával élve a frakció időkeretéből szólnak hozzá a vitához. Ne éljen a kétperces korlát ozással, csak akkor, ha ezt a kormány tagja a felszólalásában külön, előre jelzi. Ha nem, akkor arra kérem, hogy a frakció időkeretéből - ahogy ez a főtitkári tájékoztatóban ismereteink szerint benne szerepel - használhassák fel a hozzászóló kormánytagok a z idejüket. Köszönöm szépen.
