Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
761 A miniszterelnök úr egyik állításában - fideszes képviselőtársaim készüljenek tapsolni, mert a miniszterelnök urat fogom idézni (Derültség.) - úgy jellemezte a jelenlegi jobboldali kormányt, mint aki vissza akarja a dni a nyugdíjasoknak, a fiataloknak és a családoknak azt, amit az előző kormány kiütött a kezükből. (Közbeszólások a Fidesz és a FKGP soraiból: Így van!) Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, hogy a magyar nyugdí jas, a magyar fiatal, a magyar család veszített az elmúlt időszakban, persze nem 199498 között, hanem 1989 és 1996 között, elég sokat. Elvesztettük a reálbérek 25 százalékát, a nyugdíjak 29 százalékát, a családi pótlék 40 százalékát reálértékben; persze, csak példaképpen: a nyugdíj elveszett 30 százalékának első felét, az első 15 százalékot 19901994 között, az előző jobboldali kormány idején, a második 15 százalékot pedig 19941996 között veszítette el. Csakhogy az a kérdés, hogy miért. Kósa Lajos igazat mondott, amikor azzal kezdte a hozzászólását, hogy a magyar gazdaság teljesítménye esett vissza egy, az egész középkeleteurópai térséget jellemző gazdasági válságban; 198993 között 25 százalékkal csökkent a magyar gazdaság teljesítménye. Ez körülbelül u gyanannyi, mint például a csehszlovák és a lengyel gazdaság teljesítményének csökkenése, valamivel kevesebb, mint a csehszlovák és a lengyel visszaesés. A különbség az, hogy Csehszlovákiában, illetve aztán Csehországban és Lengyelországban az első szabadon választott kormány liberális gazdaságpolitikája alkalmas volt arra, hogy a visszaesést már 199293ban megállítsa, és ott már 199394től megindult a gazdasági növekedés. Az első magyar jobboldali kormány 199094 között erre nem volt képes, sőt - mint err e Orbán Viktor az 1994es költségvetés vitájában, '93 novemberében itt, ebben a Házban rámutatott - az előző jobboldali kormány idején ugyanannyi államadósságot tettek hozzá a meglévő államadóssághoz, mint amennyit az MSZMPkormányok negyven év alatt össze szedtek. Orbán Viktor mondta, nem mi - most tessék tapsolni! (Taps az MSZP soraiban.) Így alakult ki 1994re az a nagyon súlyos gazdasági helyzet, amely elkerülhetetlenné tette az 1995ös stabilizációs csomagot, a Bokroscsomagot. Ami tehát kiütötte a magy ar lakosság, a magyar családok kezéből a reálbérek 25 százalékát, a nyugdíjak 29 százalékát, a családi pótlék reálértékének 40 százalékát, az a negyven év, meg az a négy év, amíg az első jobboldali kormány kormányzott. Arra kérem professzor kollégámat, a g azdasági miniszter urat és másik jeles kollégámat, a politikai államtitkár urat a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy ha az én elemzésem téves, akkor kérjenek szót, és mondják el, hogy miben hibádzik. De ha nem téves, akkor a kormányülés szünetében magyarázzá k ezt meg a miniszterelnök úrnak. (Taps az MSZP soraiban.) Joggal beszélnek arról a kormány politikusai, hogy 5 százalék növekedéssel számolnak a következő évre, hacsak nem következik be valami katasztrófa. Joggal beszélhetnek arról, hogy 11 százalékos be ruházásnövekedést, 3 százalékos fogyasztásnövekedést terveznek, de gondolom, ezt sem Chikán Attila, sem Bogár László nem az elmúlt 90 nap intézkedéseivel magyarázza, már csak azért sem, mert ez a növekedés nem jövőre kezdődik, meg nem is idén július 8. utá n, hanem ez a növekedés elkezdődött 1996 negyedik negyedévében, és tartott 1997ben és 1998ban is. Ennek a növekedésnek az alapjait bizony az MSZPSZDSZkormány liberális gazdaságpolitikája teremtette meg. Bizony a Bokroscsomagnak és a privatizáció felgy orsításának köszönhetjük a javuló versenyképességet, ami megalapozza az exportnövekedést; ennek köszönhetjük az egyensúlyhiány radikális csökkenését; ennek köszönhetjük azt, amiről itt Járai pénzügyminiszter úr beszél, hogy jóval kisebb kamatkiadás terheli az államháztartást, mint ami terhelné akkor, ha mindezt nem tettük volna meg; ennek köszönhetjük azt a javuló nemzetközi gazdasági megítélést, amire a jelenlegi növekedés épül. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) H a vissza lehet adni ebben az évben, a következő évben és az azt követő évben a gazdasági növekedés talaján a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a családoknak annak a veszteségnek, ha nem is az egészét, de egy jelentős részét, amelyet 19891996 között elszenved tek, akkor ez az