Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 2 (16. szám) - A "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
759 egyik a már sokszor emlegetett orosz gazdasági válság, a másik a nyugati államok várhatóan mérséklődő gazdasági növekedése. Ezek a tenden ciák, tények óhatatlanul érintik az átlagosnál is nyitottabb magyar gazdaságot. Ezért csak helyeselni tudom, hogy a tervezőmunkában az optimista változat mellett készül egy kedvezőtlenebb gazdasági helyzetre építő költségvetés, és feltételezem, hogy nyilvá n ahhoz igazított adótörvénycsomag is. A magam részéről mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a tervezőmunkában több lehetséges változatban gondolkodjunk, azon belül a költségvetési tartalék képzése megkülönböztetett jelentőségű lehet a '99es esztendőben . Az eddig megismert adótörvények kapcsán a következőket kívánom tényszerűen megjegyezni: Azt már megszoktuk, hogy minden évben lényeges módosulások történnek az adórendszer egészében, ideértve az adóigazgatást is. Ez alól nem jelent kivételt a jövő eszten dő sem. A törvényjavaslatokból - az eddig megismert törvényjavaslatokból - kiolvasható változások miatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír azért, mert a módosításokkal, magával a módosítással tovább bonyolódik a meglévő elvonási eszközrendszer, nehezí tve ezzel a tisztességes adózók feladatát, egyúttal nyilván akaratlanul is könnyítve az adó alól kibújni szándékozók helyzetét. Ellenben örömmel konstatálható az a tény, hogy az elvonások mennyisége összességében csökken, azon belül megkülönböztetett figye lemben részesülnek a családok, a kis- és középvállalkozások. Ez utóbbiak számára külön is örvendetes, hogy miközben a módosításokkal nem egy esetben bürokratikusabbá válik az adórendszer, ugyanakkor az a törekvés is felfedezhető az adóigazgatás felülvizsgá latával, hogy érdemben csökkenjenek az adminisztrációs terhek. Tisztelt Ház! Az eddig jelzett pozitívumok és negatívumok mellett szólnom kell arról is, hogy a jó irányú változtatás akkor tekinthető kellően átgondoltnak és megalapozottnak, ha az szervesen i lleszkedik a 2000re kilátásba helyezett adó- és értelemszerűen költségvetési reformba. Nos, e tekintetben hiányosságnak tekintem, hogy most úgy foglalkozunk az adórendszer lényegében teljes körű felülvizsgálatával, hogy ma még nem ismerjük azokat a reform törekvéseket, amelyek érdemi kimunkálásával már most kellene foglalkoznunk, ha komolyan vesszük a változtatás 2000re kilátásba helyezett határidejét, illetőleg teljesítését. A távlatok felvázolása hiányában nehéz eldönteni azt, hogy az elmúlt években megs zokott rögtönzés determinálja a pénzügyi törvényjavaslatokat, netán a költségvetés pillanatnyi igénye, avagy azok illeszkednek abba a kibontakozási programba, amelyet a polgári kormány programja tartalmaz. Ezek a hiányosságok természetesen pótolhatók, anna k ideje megítélésem szerint jól ütemezhető a költségvetés előterjesztéséhez. Az elmondottaknak látszólagosan periferikus része, valójában sarkalatos kérdése, hogy végre komolyan vesszüke, legalábbis a távlatok tekintetében az alkotmány - és engedjék meg, hogy konkrét paragrafus megfogalmazásával éljek - 70/I. §ában megfogalmazottakat, melyek így szólnak: "A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni." Amint azt jól tudjuk, eme a lkotmányos kötelemnek ma még úgyszólván egyetlen szava sem érvényesül. Ez is a polgári kormányt terhelő örökség. A gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb - mint hallottuk a szocialista képviselő szájából. De hát azt gondolom, hogy ebbe belenyugodni nem lehet. Mindaddig, amíg az alkotmány eme rendelkezése hatályos - márpedig hatályos , úgy vélem, hogy a mindenkori pénzügyi kormányzat, azzal együtt a kormány feladata az alkotmány végrehajtásához, illetőleg teljesítéséhez szükséges eszközök előkészíté se, illetőleg biztosítása. Nem hinném, hogy a legnagyobb adózó réteg, a bérből és fizetésből élők, valamint a társadalom legkiszolgáltatottabb rétege, a nyugdíjasok immár hárommilliót meghaladó tábora jó szemmel nézi azokat a mérhetetlen vagyoni és jövedel mi különbségeket, amelyekhez megfelelő szabályozó eszközök nem kapcsolódnak. Tudom, hogy ezen gondolat felvetésével belenyúltam a darázsfészekbe, azaz a szocialista bárók világába, de úgy vélem, hogy ezt a gondot - ha kell, a
