Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP):
723 De aztán azon is elgondolkozott az ember, hogy talán azért nem, hogy ne tudhassuk az t meg, hogy a személyi jövedelemadórendszerben az ellenőrizhető jövedelműeknek majdnem felére csökken az alkalmazotti kedvezménye, az adóleírási lehetősége, vagy talán azt ne tudjuk meg, hogy az alacsony jövedelműeknek nem lesz miből gyermekkedvezményt ér vényesíteni a rendszerben, vagy talán azt ne tudjuk meg, hogy bár ígéretek vannak szép számmal, esetleg a nyugdíj mellett még az egészségügyi ellátásban is bizonybizony a '99. esztendő nem inkább előrelépést, hanem megszigorító intézkedéseket fog hozni. M iniszterelnök úr általános modellekről beszélt, átlagokról beszélt, uniformizált formákról beszélt. Amikor az ember a kétkeresős, kétgyermekes, nagyszülős családmodellt hallotta, mármár Madách falanszterjelenetében érezte magát, ahol mindenki egészen pon tosan tudja a struktúrákat - csak ezek léteznek, semmi más , és ezekre kell valahogy megoldást találni. Úgy éreztem, amikor hallgattam őt, hogy olyan átlagokról beszél, hogy egy ereje teljében lévő, 36 év körüli férfiember teljesítményét - netalántán szex uális teljesítményét - egy 70 éves és egy 2 éves ember számtani átlagaként kell értelmezni. Azt gondolom, hogy ezek után sokan nem feltételezték, hogy esetleg még valaki itt segíteni is akar, valaki még hozzá akar járulni, hogy jó döntések szülessenek. Én megpróbálok még egy ilyen előzmény után is segítséget nyújtani, hogy néhány dolgot gondoljanak végig. Az első dolog: gondolják végig azt - a Központi Statisztikai Hivatal kiadványát idézem , hogy 3,8 millió magyar háztartásból 2,3 millió háztartás nem tud ja a gyermekkedvezményt igénybe venni, mert adózás szempontjából figyelembe vehető gyermek nincs; 1 millió nyugdíjas nem családban, hanem egyedül él, házastárs nélkül; és 1,5 millió magyar állampolgár, vagy regisztráltan, vagy nem regisztráltan, de nem tud ni, hogy hol dolgozik. Nos, ők is valamilyen család tagjai, őket is jó lenne számításba venni, és nemcsak a kétkeresős, kétgyermekes, kisimult hajú nagymama családmodelljét végiggondolni, hanem ezeket a nagyon konkrét, életbe vágó családmodelleket is figye lembe venni, amikor döntéseket hozunk. Ami a törvényre és a törvény körüli vitára vonatkozik, teljesen egyetértek Béki Gabriella képviselőtársammal, aki nagyon pontosan elmondta azt az időrendi kronológiát, hogy ebben az országban lehetett bármilyen színez etű kormány, '92től napjainkig abban teljes egyetértés volt, hogy valami generációs szerződéssel kell a nyugdíjproblémát kezelni, és az aktív dolgozók ügyét, jövedelmük alakítását össze kell kötni a nyugdíjasok jövedelmi helyzetének alakításával. (13.10) Úgy tűnik, hogy pontot tehetünk a mondat végére. '99től a történet már nem erről szól. S ezzel kapcsolatosan engedtessék meg valami, ami itt elhangzott a délelőtt folyamán a törvény előkészítésének társadalmi vitájáról, érdekegyeztető tanácsbeli vitájáról , törvény előtti döntéselőkészítési szakaszban. Nagyon sokan a szemünkre vetették, hogy milyen megállapodásokban voltunk részesek. Nos, kérem szépen, az a mai véleményem is, hogy 1997 tavaszán 1999re nézve minimális garanciaként rögzíteni, hogy a nyugdíj ak reálértéke minimum 5 százalékkal növekedni fog, az egy felelős álláspont volt, és ma is vállalom - tudniillik minimumként lett rögzítve. Az pedig, hogy Magyarország gazdasági állapota '98ban - és reméljük, '99re nézve is - ú gy alakul, mint ahogy ez ma látszik, ez '97 tavaszán nem volt ennyire egyértelműen megítélhető. Tehát azt gondolom, nagyon is a nyugdíjasok érdekét képviselve fogalmaztuk meg ezt a garanciális elemet, amely végül is az Idősügyi Tanácsban lefolytatott vitát követően magasabb szintre emelkedett, és így került bele a törvénybe. De egyetértek Kupa Mihály képviselőtársammal is abban az értelemben, hogy ez az előkészítés és ez a törvény egy nagyon speciális erkölcsi megállapodás is volt a társadalom különböző rét egei között. Tudniillik ez a megállapodás pontosan arról szólt, hogy azok a nyugdíjasok, akik az aktív dolgozók keresetét követve egy növekvő infláció esetén rendszeresen egy nyíló olló helyzetébe
