Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
717 Szeretném egy kicsit kronológiájában végignézni ennek a történetnek a főbb állomásait. De most kivételesen nem a sokat emlegetett 1991. évi országgyűlési határozati javaslattal kezdem a történetet, hanem a '91 előtti gyakorlattal, amikor a társadalombiztosítási törvény nem szólt arról, hogy a nyugdíjakat hogyan kell évenként emelni, amikor a m indenkori kormány belátására, jóindulatára volt bízva, hogy hogyan emeli a nyugdíjakat, és nagyon gyakran pont azzal az eszközzel élt, hogy differenciáltan emelte. Még az 1991es nyugdíjemelés is ebben a szisztémában került sorra. Azt gondolom, hogy egy na gyon rossz, a rendszerváltás előtti gyakorlathoz való visszatérés veszélye van abban, ami mellett most kormánypárti képviselőtáraim kardoskodnak. Miért tartom ezt veszélyesnek? Többek között azért, mert nagyon nagy előrelépés volt, amikor az 1991es ország gyűlési határozati javaslat nyomán 1992ben tényleg sikerült egy olyan törvényi passzust az 1975. évi II. - a társadalombiztosításról szóló - törvénybe beiktatni, amely rendelkezett a nyugdíjemelés mindenkori technikájáról. Amikor a kormánypárti képviselők támadják a tavalyi törvénymódosítást, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy ennek a tavalyi törvénynek az előzménye, a nyugdíjemelés technikájának a kezdete 1992ig, sőt 1991ig, addig a bizonyos országgyűlési határozati javaslatig nyúlik vissza, amit visz ont nagy egyetértésben, ellenzéki támogatással fogadtak el még az Antallkormány idején a parlamentben a képviselők. Ez - ahogy ma már többen felemlítették - a nettó átlagkereset növekedéséhez kapcsolta a nyugdíjemelés mértékét. Ennek van egy nagyon indoko lható logikája, hiszen ha a befizetett járulékokból fedeződik a kifizetett nyugdíj, akkor természetesen annyival lehet növelni a kifizetést, amennyi a járulékfizetésnél növekményként előáll. Ezt a törvényt csak 1995ben módosították, de az a módosítás a ko ncepció lényegét nem érintette. Az eredeti szabályozásban a várható nettó átlagkeresetnövekedésről esett szó, és márciusi, szeptemberi emelésekről, majd amikor az előző kormány 1995ben módosította a törvényt, akkor áttértünk az előző évi tényleges nettó átlagkeresetnövekedésre és a januári, júliusi emelésekre; de a koncepciótól nem tértünk el. Az előző kormány éppen a nyugdíjreform kapcsán akart a koncepció lényegi elemén változtatni, amin törvénybe iktatva változtatott is az a bizonyos svájci indexálás, amikor nemcsak a bérnövekedéshez, hanem az árnövekedéshez is hozzákötötte a nyugdíjemelés mértékét. Többek között a nyugdíjasszervezetek ellenállásán és megmozdulásán, valamint a szociális bizottságban dolgozó képviselők szándékán múlott, hogy a törvény n em úgy került elfogadásra, ahogy azt eredetileg tervezte az akkori kormány, hanem egy kicsit korrigáltunk rajta, és egy kicsit eltoltuk a svájci indexálás bevezetését. (12.40) Higgyék el, kormánypárti képviselőtársaim, hogy nem merő rosszindulatból, hanem azért, mert valóban van abban logika, hogy amikor a nyugdíjemelés mértékét új szabályozásra állítjuk át, akkor nem tolhatunk ki a mindenkori nyugdíjasokkal, és nem csinálhatunk vesztest belőlük! Hiszen tudni kell, hogy a bérekhez kötni a nyugdíjemelést, az zal járt együtt, hogy amikor a bérek nagyon nagy mértékben vesztettek a reálértékükből, akkor a nyugdíjasok is nagyon rosszul jártak, és fordítva. Most, ugye, már két éve olyan esztendőt élünk, amikor reálértéknövekedés van, tehát a nyugdíjasok jól járhat nának. Tisztelt képviselőtársaim, hogyan viselkedett az akkori ellenzék, a mostani kormánypártok? Egyrészt nem nagyon szóltak bele a vitának ebbe a részébe. A nyugdíjreformot sok tekintetben támadták, a nyugdíjemeléssel viszonylag keveset foglalkoztak, nem volt hozzá módosító indítványuk; akik pedig megszólaltak, azok váltig és hangosan védelmezték azt a nyugdíjemelési szisztémát, amely még ‘99re érvényben maradt. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy most én is a jegyzőkönyvből idézzek, ‘97. június 10én h angzottak el a következő szavak: "Most, amikor az várható, hogy az infláció az előző évekhez képest jelentősen mérséklődik, áttérni olyan rendszerre, amely az infláció hatását veszi figyelembe, enyhén szólva etikátlan." - mondta az akkor ellenzéki képvisel ő. "Etikátlan azért, mert a
