Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
712 a közösen megfogalmazott és elfogadott követelményt, hogy a reform a ma élő nyugdíjasok jogait nem csorbíthatja. Vajon mit gondolnak most a velünk élő idősek a törvény tiszteletéről? Vajon ezt a bizalmi tőkét miért veszélyezteti a kormány, amely egyébként a jogszabályok önkéntes követését tartja az egyik legfontosabb polgári erénynek? Talán arra épít, hogy az idősek úgysem tehetnek semmit a kormányzati akarattal szemben? Egy kicsit tiltakoznak majd, és a végén beletörődnek sorsukba? Vajon ez lenne az a méltó ság, amit a FideszMagyar Polgári Párt a nyugdíjasoknak biztosítani akar? A törvényben rögzített feltételek brutális gyorsaságú megváltoztatása milyen üzenetet hordoz az aktívkorúak számára? Ez vajon erősíti a járulékfizetési fegyelmet? Tisztelt Képviselőt ársaim! A velünk élő idősek jogainak védelmére, a biztosítási elv következetes érvényre juttatására, továbbá a polgárhoz méltó öngondoskodás elvére épülő új nyugdíjrendszer elindításakor nem állítottuk azt tavaly, hogy minden tökéletes lesz. Egy ilyen hata lmas és bonyolult rendszer minden bizonnyal igényli a belső mechanizmusok további finomítását. Erre készen állunk. Annál is inkább, mert a nyugdíjreformot nem tekintjük befejezettnek. Idős polgártársaink joggal igénylik az özvegyi nyugdíj mértékének tovább i emelését, és előttünk áll a rokkantellátás olyan szabályozása, amely az érdemi foglalkoztatási rehabilitációra épül. A nyugdíjrendszer tavaly elfogadott reformtörvényeit azonban nem lehet a vádlottak padjára ültetni, még akkor sem, ha a MIÉPtől a Kisgaz dapártig ezt most sokan megpróbálják. Azért nem, tisztelt képviselőtársaim, mert a számok és az előrejelzések különböző gazdasági forgatókönyvek esetén is világosan mutatják, hogy az ebből eredő megtakarítás növekedése gyorsabb, mint a társadalombiztosítás i nyugdíjalap átmeneti deficitjének a gyarapodása. Nem igaz tehát, tisztelt Csáky képviselő úr, hogy a magánpénztári rendszer miatt nem lehet majd finanszírozni a nyugdíjemelést! Ellenben az igaz, hogy ha perújrafelvétellel elbizonytalanítanák a magánpénzt ári befizetőket, a tömeges visszalépések miatt elviselhetetlen feszültségek keletkeznének a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben. És nem igaz az, tisztelt Frajna képviselő úr, hogy járatlan úton megyünk és haladunk, és a világon egyedülálló ez a rendsz er. (Dr. Frajna Imre: Csak Európában!) A lengyel parlament a múlt héten iktatta törvénybe a mienkével teljesen azonos kötelező magánpénztári részvételt, mert őket is foglalkoztatja az, ami bennünket, hogy hogyan lesz finanszírozható a nyugdíjrendszer 20102020 körül. De ebbe az irányba halad Svédország is. Tehát Magyarország egyáltalán nincs egyedül. Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt a biztosítási elvet erősítő, korrekciós nyugdíjemelési javaslattal is élt. Sajnos indítvá nyunkat a tisztelt Ház kormánypártjai szavazataik alapján még tárgysorozatba sem voltak hajlandók venni, pedig nem is konkrét mértékekre tettünk ajánlásokat. Javaslatunk lényege - ezt a mostani vita tükrében is szeretnénk fenntartani , hogy hozzá kell lát ni egyes korcsoportok nyugdíjának külön emeléséhez. Főleg a kilencvenes évek elején megállapított nyugdíjakról van szó, ahol a hosszú szolgálati időt az aktuális szabályozás leértékelte, következésképpen a biztosítási elv súlyos törést szenvedett. Még egys zer hangsúlyozom: nem konkrét mértékekre tettünk javaslatot, hanem azt kértük, hogy a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy programot, amely belátható időn belül orvosolja az említett sérelmet és igazságtalanságot, persze nem a többiek rovására. Sajno s a kormánytöbbség magatartását jelzi, hogy úgy tűnik, javaslatunk még ebben a formában is soknak bizonyult. Van azonban szándék - mint ma bőven hallottunk róla - a nyugdíjrendszer további torzítására, a biztosítási logika semmibevételére. Végezetül, tiszt elt Országgyűlés, őszintén remélem, hogy ezen a mai rosszkedvű politikai vitanapon elhangzó érvek talán egy kicsit hatnak a kormánypártokra, a mindenáron másként cselekvés mámorából talán kijózanítják őket. A legrosszabb következménye ennek a vitanapnak az lehet, hogy a vitát figyelemmel kísérő idős emberek a kezükkel majd félreérthetetlen mozdulatot tesznek, és magukban azt mondják, mégiscsak úri huncutság a politika.
