Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
682 ahogy eddig. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hol él ez? - Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Befejezem, az utolsó mondat. A Független Kisgazdapárt családsegítő támogatási koncepciója segíti a nyugdíjasokat is (Dr. Nagy Sándor és Dr. Baja Ferenc jelentkezik.); azokat, akik részt vesznek a mezőgazdasági termelésben, azzal, hogy támogatáshoz fognak jutni (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) , azokat, akik pedig nem, azzal, mert később jobb minőségű élelmiszereket biztosít számukra is elérhetőbb áron. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csurka István képviselő úrnak. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Kétpercesek vannak!) Nem jelentkeztek. Tóth Károly és Selmeczi Gabriella visszalépett, a monitoron nincsenek. (Dr. Baja Ferenc: Kézfelnyújtással jeleztük.) Elnézést kérek, a gépen nem volt a nevük. Csurka Istváné a szó - s majd utána. CSURKA I STVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel látom a karzaton a nyugdíjasszervezetek képviselőit. Tisztelettel üdvözlöm őket, örülök, hogy itt vannak. (Taps.) Még nagyobb lenne azonban az örömöm, ha a má sodik emeletet fiatal asszonyok, fiatal emberek töltenék meg. (Vargáné Kerékgyártó Ildikó: Ott vannak!) Nem látszanak, de örülök, hogy ők is itt vannak. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy a nyugdíjaskérdés megtárgyalása, a nyugdíj mindenkit érint; a fiatalok at, az anyákat talán még jobban, mint magukat a nyugdíjasokat. (10.00) Ezért talán észrevették, miniszterelnök úr felszólalásának egyetlen mozzanatára tapsoltam úgyszólván egyedül, amikor ő is ezt fejtegette, hogy a nyugdíjasok összetartoznak az egész csal áddal, és az egészet egységben kell szemlélni. Azzal is nagymértékben egyetértek, hogy nem szabad a társadalmat és a családokat sem szétválasztani. Az előző ötven év politikája arra irányult, hogy az embereket szétválasszák. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Így van! Babits Mihály már a harmincas évek elején megírta: a kollektivizmus szétválaszt, az egyéniségre épülő társadalom összeköt. Ez a helyzet! Most újra meg kell kísérelni összekötni a társadalmat, nem pedig szétválasztani. S ez a vita sajnos arra szolgál, hogy szétválassza a társadalmat, hogy a nyugdíjasokat önző módon szembeállítsa az egész társadalommal. Én nagymértékben akarom, hogy a nyugdíjak emelkedjenek, mert minden nyugdíjast megillet az emberi élet. Mielőtt erre a vitára sor került volna, a MIÉP ki jelentette, le is nyilatkozta, de persze nem mindenütt közölték, hogy megkülönböztetve kell a nyugdíjakat emelni; a kicsiket, amelyek a létminimum alatt vannak, sokkal nagyobb mértékben. Mi szeretnénk nagyobb mértékben emelni, mint ahogy a kormányfő bejele ntette. És elfogadjuk azt is, hogy minél magasabb egy nyugdíj, annál kevésbé szorul rá maga a nyugdíjas is az emelésre. Ez tiszta beszéd, ez az igazság; nem egyenlősdi, amit a szocialista javaslat vagy elfogadott törvény jelent. Tehát a mi programunk azért örül minden olyan lépésnek, amely a családot, az embert támogatja, és együttélésre szorítja, és mindent elvet, amelyik propagandával, szecskázással... - mert hát mi más ez, mint egy szecska, ez a baloldali, vagy akárminek nevezhető, talán még annak sem ne vezhető rendszer?! Itt beteszik a szecskavágóba az anyagot, feldarálják, felszecskázzák, és a saját sajtójuk szétteríti a társadalomban, és ellentéteket gerjeszt. Nincs már erre szükség, kérem szépen, hogy ellentéteket gerjesszünk! Ezért most nem szólok ho zzá az egész vita érdemi részéhez, csak a MIÉP álláspontját ezekben a kérdésekben megalapozom, és kedves barátaim, kollégáim, a MIÉPfrakció többi része szól hozzá az érdemi kérdésekhez. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsora iban.)
