Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 30 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének növelése", valamint "Hogyan alakul a bérek és a nyugdíjak helyzete 1999-ben?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
676 Helyesen vitatkozunk ma bérekről, nyugdíjakról, de én azért szeretném látni, hogy például hogyan alakul majd az önkormányzatok támogat ása; szeretném látni, hogy például hogyan alakul majd a rendészeti szervek támogatása, hiszen ott is jelentős ígéretek hangzottak el; szeretném majd látni, hogy azok a jelentős ígéretek, amelyek elhangzottak az egészségügyben végrehajtandó béremeléssel kap csolatban - többszörösére emeljük a béreket , hogyan valósulhatnának meg - szerintem ugyanis nem tudnak ; szeretném látni, hogy az oktatásban elhangzott ígéretekkel kapcsolatban vajon mi lesz realizálható, mert ahhoz, hogy erről az egészről vitatkozni tu djunk, természetesen mindezeket egyben kell látnunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban feltehetően egyetértünk, hogy dacára a végre megindult - '97ben már megindult, '98ban kiteljesedő - gazdasági növekedésnek, többletforrások oszthatóak el, de ha fenn ak arjuk tartani ezt a növekedést, akkor abban is egyet kell hogy értsünk, hogy ezek a források szűkösen állnak rendelkezésünkre. Ebben a helyzetben viszont azt hiszem, nem vitatható, hogy a támogatásokat elsősorban a rászorulók irányába kell átcsoportosítani . Ehhez képest szeretnék néhány, a miniszterelnök úr által hivatkozott akcióra visszatérve arról beszélni, hogy jelenleg pontosan ennek az ellenkezője történik. A miniszterelnök úr elmondta, hogy a tandíj eltörlésével szélesre nyitották az egyetemek, főisk olák kapuit azok előtt, akik oda korábban nem juthattak be. Ez, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen nem igaz! A helyzet ugyanis valójában az, hogy azok, akik egyébként olyan családokból jöttek, ahol jelentősen alacsony jövedelemmel rendelkeztek, nem kell ett hogy tandíjat fizessenek. (9.30) Mint ahogy nem kellett tandíjat fizetniük azoknak sem, akik egy bizonyos tanulmányi eredmény fölött teljesítettek. Következésképpen a rossz anyagi helyzetben lévő, de szorgalmas, jól tanuló gyerekeknek tandíjat fizetniü k nem kellett. Most nem kell azoknak sem, akik jó anyagi körülmények között élnek, ezzel szemben viszont nem szorgalmasak, nem tanulnak. Nem hiszem, hogy ez a rászorulók támogatását jelentené. (Taps a bal oldalon.) Nem jelenti persze a rászorulók támogatás át a kibontakozó családi támogatási rendszer sem. Nem kifogásoljuk persze, hogy a gyermeket nevelő családok részesüljenek nagyobb támogatásban. Na de, tisztelt képviselőtársaim: azok is, akiknek a jövedelmi helyzete olyan, hogy észre sem fogják venni ezeke t a támogatásokat, vagy inkább azok, akiknek a jövedelmi helyzete viszont olyan, hogy minden fillérre szükségük van ahhoz, hogy annak a gyermeknek az életesélyeit valamilyen módon tartani vagy lehetőség szerint növelni is tudják? Az a támogatási rendszer, ami most kialakult, többletforrásokat oszt szét olyan helyekre, ahova nem kellene, és ezzel forrásokat von el olyan helyekről, ahová pedig ezeket oda kellene adni. Ha a családi pótlék helyett az adórendszeren keresztül adunk támogatásokat, akkor azok számá ra, akiknek a jövedelme olyan alacsony, hogy minimális adófizetés mellett nem tudják igénybe venni ezeket a támogatásokat, valójában semmit nem adtunk, hanem elvontunk tőlük. Tisztelt képviselőtársaim, ez sem a rászorulókat támogatja! Az szjatörvény és a dótábla nincs benyújtva; bár a pénzügyminiszter úr többször tett már kísérletet, de a kormányülésen még nem járt sikerrel. Az eddig megismert táblák alapján úgy tűnik, hogy a személyi jövedelemadóterhelés az alacsony jövedelműek esetében egyértelműen növe kedni fog, a magasabb jövedelműek esetében csökkenni fog. Megint arról van szó, hogy a rászorulóknál - nyilván, ahol alacsonyabb a jövedelem, ott rászorulnak - nő a terhelés. Megint nem oda tesszük a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat, ahova szükséges. Nem kerülhetem meg én sem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyugdíjak kérdéséről beszéljek. A jelenlegi szabályozás - szemben a miniszterelnök úr állításával, hogy a kormány törvényt adott a nyugdíjasoknak, pénzt nem - 1992 óta van érvényben. A szabályoz ás lényege az, hogy valahogyan a nettó bérnövekedéshez kössük a nyugdíjak növekedését. Ebben voltak korrekciók korábban, mert lehet az előző évhez és az adott évhez is viszonyítani, de egy biztos, hogy a szabályozás '92 óta érvényes. Amikor emelkedik az in fláció, akkor a szabályozás szerint rosszabbul járnak a
