Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF
546 vitát más fórumokon is lehet folytatni, akkor talántalán remény lesz arra, hogy a törvényjavaslatból törvény lehessen, és akkor azt szívesen támogatnánk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Bauer Tamás tapsol. - Derültség. - Dr. Dávid Ibolya is tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Balsai István úrnak, az MDF képviselőcso portja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. BALSAI ISTVÁN , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Érdekes volt hallgatni az imént felszólaló frakció képviselője részéről azt a nemtámogatást jelentő hoz zászólást, amely, összevetve a frakció négy évvel ezelőtti, kormánytényezőként kialakított programjával, teljesen más, 180 fokkal eltérő álláspontot rögzített. De ugyanezt lehet elmondani a korábbi kormánykoalíció nagyobbik pártjának korábbi álláspontjáról is, hiszen ugyanazok a szereplők, úgy látszik, négyévenként - ahogy ezt Isépy Tamás mondta - a jó és a rossz kormány között tesznek különbséget, ha egy alkotmányos kérdés mindenki által szorgalmazott rendezéséről nem kormánypárti, hanem ellenzéki pozíciób ól szólnak hozzá. Ami az egész kérdést illeti: azt hiszem, igaza volt Bánk Attilának. Valóban, az elfogadással kapcsolatos prognózist illetően a legnagyobb ellenzéki frakció nagyon kategorikus véleménye mármár feleslegessé, talán időt rablóvá is teszi ezt a vitát, de azért megérdemli a Magyar Országgyűlés és a nyilvánosság, hogy kifejtsük az érveket, ami most már nem először, hanem másodszor válik számunkra lehetővé. A mostani kormánykoalíció összetétele lényegében azonos az 1990ben kormányra került koalí cióéval. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Történt utalás arra, hogy annak a kormánynak is hasonló, majdnem azonos szövegezésű szándéka az akkori parlament ellenkezése miatt nem került megvalósításra. Érdemes rászánni az időt és meghallgatni, hogy vajon k inek és miért áll érdekében most, 1998ban, meggátolni ennek a törvénynek az alkotmánymódosítással együtt történő elfogadását. Az, hogy parlamenti vagy kormányalárendeltségben működjön az ügyészség, valóban nagyon hosszú szakmai és sajnos - mint hallottuk itt ma is - egyre inkább politikai vitává kezd átalakulni. Természetesen tudomásul kell venni azt, hogy a parlamenti demokráciákban a szakmai érveket politikai szándékok hatják át, és ez ellen igazán semmit sem lehet tenni - nem is kívánunk. Azt azonban m i is sietve ismerjük el és szögezzük le, hogy mind a két megoldás mellett ugyanolyan súlyú alkotmányossági, ugyanolyan jogi, szakmai és pragmatikus érvek hozhatók fel. A jelenlegi szabályozási terv ugyanakkor, tehát a javaslat az egyik mellett foglal állás t, vagyis a parlamenti felügyelet megszüntetését kívánja. Azért nem árt figyelembe venni - az előzményeket illetően volt erre utalás, különösen Isépy Tamás felszólalásában , hogy a háborút követő fordulat, amikor a kormány alá rendelést követte az egypárt rendszer ezzel ellentétes - idézőjelbe tett - "parlamentáris" döntése - nem is a parlament döntött benne... Talán érdemes lenne megvizsgálni egyszer, miért kellett négy évnek eltelnie 1949től 1953ig, amíg az akkori, hogy úgy mondjam, "alkotmányos mulaszt ást" - kétszer is idézőjelbe téve - az akkori kormány javaslatára, az akkori uralkodó párt akaratának megfelelően, az alkotmánynak megfelelő parlament alá rendelés követte. Szóval mindenki tudja, hogy a független ügyészség szerepe, amely 1953tól került tö rvényi megfogalmazásra, "a törvényesség őre" néven hogyan vált valójában egyoldalú politikán alapuló, büntető hatalmat reprezentáló, antidemokratikus kormányzat kiszolgálójává, netán bárdjává. A munkájának döntő részét képező büntetőeljárási feladatai ellá tása során az elvileg ugyan szervezetileg is utasítása alatt álló rendőrség - ezen belül még a politikai rendőrség is - működését nemhogy törvényességi felügyelettel óvta volna, hanem ennek a kiszolgálását végezte. A törvényesség látszatának fenntartásával a törvénytelenség leplezése és a diktatúra fenntartása volt a szerepe. Szükséges ezeket leszögeznünk, mert hiszen hallottuk itt azt a vélekedést, amely
