Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - DR. BÁNK ATTILA, az FKGP
541 DR. BÁNK ATTILA , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Dr. Pokol Béla úr tájé koztatta a tisztelt Házat, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja a benyújtott törvényjavaslatokat. Magam is ezt teszem, a frakció nevében szeretném ezt bejelenteni. Azonban Gál Zoltán úr bejelentése után, úgy gondolom, ez a vita akadémikussá vált. Elhang zottak itt az érvek pro és kontra. Ezek az érvek lassan 100120 éve hangzanak el ugyanilyen viták során, hasonló keretek között. Ezekhez újat hozzátenni - utalt rá Isépy Tamás és a Fidesz képviselője - nem igazán lehet. Mégis azonban néhány konzekvens és f ontos pontot szeretnék megvilágítani azzal kapcsolatosan, hogy rámutassunk, miért tudjuk ezt az álláspontot, ezt a törvényjavaslatot támogatni. Nos, álláspontunk - és ez konzekvens álláspont, nem olyan, mint az MSZP álláspontja, amely korábban támogatta az ügyészség kormány alá helyezését, most pedig ezzel ellentétes álláspontot hangoztat , konzekvens álláspontunk mindig is az volt, hogy az ügyészség kormány alá helyezése az alkotmányból fakad. Meggyőződésünk szerint az alkotmány 35. §a tudniillik azt mon dja, hogy a kormány feladata az alkotmányos rend fenntartása és az állampolgárok jogainak védelme. Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Meggyőződésünk szerint gyakorlatilag ebből a paragrafusból lehet levezetni ezt a törvényjavaslatot, amely most a Há z előtt fekszik. Többen, többször érintették már, hogy hogyan tud a kormány politikai felelősséget vállalni adott esetben az ügyészségi munka, a büntetőpolitikai irányelvek uralma felett. Nos, az előadásban hallottuk, egyébként a törvényjavaslatban benne v an, az utasítás jogával, amely lényegében a legfőbb ügyész számára az igazságügyminisztertől érkezik. Ez az a kapocs, amelyen keresztül a kormányok tudják a büntetőjog felett befolyásukat érvényesíteni, ami egyébként kötelezettségük is. Kétféle utasításró l beszélhetünk adott esetben. Az egyik a normatívnak nevezhető utasítás, mellyel kapcsolatosan különösebb aggályuk, úgy gondolom, az ellenzéki pártoknak sem lehet. A másik - amely fontosabb és ilyen szempontból jelentősebb, és adott esetben alkotmányossági garanciális kérdéseket is felvethet - az egyedi utasítás joga. Az egyedi utasítás jogát azonban korlátozza a törvényjavaslatnak azon kitétele, mely szerint csak az ügyészi mérlegelési jogkörbe tartozó dolgokban történhet meg az így beleszólás, vagyis az u tasítás joga. Én azt gondolom, hogy ennek külön írásba foglalása, közlönyben való megjelentetése további garanciákat ad a törvényjavaslat mellett. Miniszter Asszony! Kénytelen vagyok néhány kritikai megjegyzést is megfogalmazni az egyébként a legfőbb ügyés z úr által is kitűnőnek tekinthető törvényjavaslattal kapcsolatosan. Talán ismert - konzekvens álláspontunk volt eddig is, és a korábbi parlamenti viták alkalmával az igazságügyi csomag tárgyalása során is elmondottuk , a mi meggyőződésünk szerint különbö ző jogterülethez tartozó jogszabályokat különkülön tárgyalni nem lehet. (11.30) Elmondtuk az igazságügyi csomag kapcsán az elmúlt időszakban, hogy együtt szeretnénk látni ezeket a törvényeket, egy csomagban indokolt a tárgyalása. Az rendben van, hogy megé rkezett a büntetőeljárásról és a Btk. módosításáról szóló törvényjavaslat is, de úgy gondolom, korrekten akkor lehetett volna ezt megtenni, ha egy csomagban tárgyalja a Ház. A törvénymódosítás 3. §a rendelkezik arról a bizonyos kilenctagú tanácsról. Hölgy eim és Uraim! Én a miniszter asszonnyal szemben nem látok különösebb alkotmányossági garanciát e kilenctagú tanács felállításában, hogy adjon úgymond véleményt a miniszterének az utasítás jogkörében. Lehetséges, hogy az önök álláspontja a helyes, de én ebb en semmiféle garanciális szempont érvényesülését nem látom. Még egy megjegyzést engedjen meg a 8. §sal kapcsolatosan, amely nagyon helyesen az ügyészi perindítás lehetőségét taglalja. Meggyőződésem szerint egyértelművé kellene tenni a költségviselés
