Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 29 (14. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz
531 amelyek azután nem fukarkodtak az utasítási jog gyakorlásával és a nem tetsző ügyészek gyors felállításával. A "függetlenné vált" akkori ügyészség függetlenségéről krimibe illő rémtörténetek olvashatók az "Iratok az igazságszolgáltatás történetéből" vaskos köteteiben vagy Kahler Frigyes bármelyik tényfeltáró munkájában. A szocialista fejlődés jegyében egyébként az ügyészség lett a törvényesség legfőbb őre is, csak éppen az őrzésre rendelt tárgy szívódott fel a semmibe. 1989től azután fújdogálni kezdett a rendszerváltozás egyre erősödő szellője, s 1989 januárjában elkészült a Kulcsár Kálmán irányításával kidolgozot t alkotmánykoncepció, amely az ügyészség tekintetében három változatot fogalmazott meg. Ezek közül kettő nem érintette volna az ügyészség államjogi helyzetét, a harmadik azonban már az ügyészség kormány alá rendelését tartalmazta. A kerekasztaltárgyalások nál még teljes volt az egyetértés az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megváltoztatásában és kormány alá helyezésében, de utána az "ej, ráérünk arra még!" jegyében az 1989. évi XXXI. törvénnyel megtörtént alkotmánymódosítás bevezette ugyan az ügyészek pá rttagságának és politikai tevékenységének a tilalmát, de az ügyészség közjogi állását nem érintette. Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony az egyik nyilatkozatában elhangzott szellemes megállapítása szerint a rendszerváltozás óta az ügyészség egy lebeg ő intézmény benyomását keltő közjogi alakzatként működik. Én felvállalom azt a merészséget, hogy inkább a háborgó tengeren a szakszerűség és a politika veszélyes sziklái között manőverező hajóhoz hasonlítsam, s legalább ebben a vitában ismerjük el, hogy a hajótörés elkerülése a hajó szilárdságának, valamint a kapitány ügyességének és hajózási ismereteinek köszönhető. Az Országgyűléshez kötődés a legfőbb ügyészt az interpellálhatósággal valójában politikai szerepvállalásra is kényszerítette, mintha ő és nem a kormány lenne felelős a büntetéspolitikáért. Az időkorlát nem teszi lehetővé, de érdemes lenne tallózgatni a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk és kérdések között, mert még az igazságszolgáltatás működésének a hibáiért is őt tették felelőssé. 1993ban az akkori kormány kísérletet tett az ésszerű változtatásra, de ez a kísérlet aknára futott, mert az akkori ellenzék az ügyészség alkotmányos jogállásának megváltoztatását az elvi egyetértés hangoztatása mellett a teljes bírói függetlenség megteremtésé hez kötötte. A miniszter asszony az expozéban szakmai pontossággal és megalapozott indokolással ismertette az Országgyűlés asztalán fekvő három törvényjavaslat szinte minden apró részletét, és az őt követő kormánypárti felszólalókra valójában csak az ismét lés terhét hagyta. Éppen ezért megelégszem a csomópontok és a fontosabb elemek kiemelésével. Ebben a vonatkozásban vállalom még az ismétlés kétes dicsőségét is, hiszen az ismétlés egyes szakértők szerint nemcsak a tudás anyja, hanem a hatásos reklám és a h atékony információátadás alapja is. Soha nem szabad feladni a reményt, hátha a kiemelésekkel és az ismétléssel sikerül legalább rést nyitnom az előre elhatározott "nem"ből emelt, épített mállékony falon, s a makacsul elzárkózó tudatokba talán még bejuthat a javaslatokkal érintett legfőbb ügyész úrnak a miniszter asszony által már idézett tárgyilagos nyilatkozata. A tudatnyitogatás közben az állítólag ismét a nagy európai úton közlekedő alkotmányjogászoknak érdemes lenne elgondolkozni azon is, hogy a törvén yjavaslatokkal érintett tárgykörben nem lennee mégis érdemes követni az általános európai modellt; különösen akkor, ha az tökéletesen egyezik a magyar közjogi hagyományokkal. A törvényjavaslatokkal kapcsolatban egyesek kizárólag az ügyészség kormányfelügy elet alá helyezéséről beszélnek, ennek szörnyű veszélyeit ragozgatják. Holott ez a javaslatoknak csupán egy ága, a történet valójában nem erről, hanem az ügyészség közjogi alkotmányos helyzetének rendezéséről, az ügyészség szerepéről és megfelelő helyének a megtalálásáról szól. Ez az ügyészség több mint hét évtizeden keresztül zavartalanul működött már az igazságügyminiszternek alárendelt állapotban, az igazságügyminiszter utasítási jogának korlátai nélkül, azután a teljes függetlenség látszatának jegyébe n az állampárt kemény ökleként, majd feladathalmozással, sőt a büntetéspolitikáért fennálló, valójában politikai felelősség terhével, a legfőbb ügyész interpellálhatóságával az Országgyűlés felügyelete alatti függetlenként, csak éppen nem a klasszikus polg ári demokráciák ügyészségének
