Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 28 (13. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
498 valamennyire orvosolni, enyhíteni. Nemcsak Magyarországon van egyébként túltermelési váls ág, hanem szerte a világon. Két héttel ezelőtt az Egyesült Államokban jártam, ahol a farmerek igen elégedetlenek a kormány segítségével. Bár az Egyesült Államok a világ leggazdagabb országa, ott is csak kárenyhítésről lehet szó, és a kár teljes terjedelmén ek átvállalásáról semmiképpen. Ezek után engedjék meg, hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki képviselő úrnak, nemcsak azért, hogy az agrárkérdés állandó ébren tartásáról gondoskodik, hanem azért a teljesítményért is, hogy ezt az ötperces beszédet ilyen jó l elmondta. A címe ugyanakkor nem blikkfangos, úgyhogy ahogy ő saját magáról vélekedett, hogy ez egy blikkfangos cím, sajnos, ugyanúgy vélekedett a mezőgazdaság különböző kérdéseiről és összefüggéseiről, helyzetértékelése tehát ennyire helytálló. Mindenki eldöntheti, hogy mennyire helytálló ez az elképzelés. A kormányprogram is azt mondja ki a szövetkezetekről, hogy azokat támogatandóknak tartja, elsősorban az olyan típusú szövetkezeteket, amelyek a piacgazdasághoz illeszthetők, és a piacgazdaság viszonyai között működhetnek. Ezek értékesítési, raktározási, feldolgozó, takarék- és egyéb szövetkezetek, a kolhoz típusú szövetkezetek azonban nyilvánvalóan nem tartoznak a piacgazdaság legsajátosabb és leginkább jellemző alakulatai közé. De senki soha a kormány r észéről nem mondta, hogy nem tekinti a magyar realitás komoly résztvevőjének a termelőszövetkezeteket. Azok az intézkedések, amelyeket a kormány hozott, valamennyi termelő gondját enyhítik, többek között a nagyüzemek gondját is enyhítik. Képviselő úr kérdé sére, hogy vajon az Európai Unió mit szól ahhoz, hogy a családi gazdaságokat akarják Magyarországon némi előnyhöz juttatni hosszú évek ellenkező hatásai után, erre csak azt mondhatom, hogy az Európai Unióhoz a családi gazdaságok tartoznak és nem a termelős zövetkezetek. Ezzel együtt nagyon komolyan vesszük a termelőszövetkezeteket, ugyanúgy, mint az érdekképviseleti szerveket és különböző társadalmi szervezeteket. Most készül a kormánynak és a mezőgazdasági kormányzatnak az agrárstratégiája. Igen sajnálatos, hogy ez az elmúlt négy évben nem tudott elkészülni, csak hangzatos jelszavak alkották ezt az állítólagos agrárstratégiát, nemzeti agrárprogramnak nevezték. Az előző miniszterelnök úr a kormányzás harmadik évében jött rá arra, hogy a kormánynak nincs agrár stratégiája. Mi egy agrárstratégia megalkotásával kezdjük a kormány négyéves ciklusát, mert nem akarunk évről évre ugyanazokkal az ismétlődő gondokkal szembenézni, hanem megfelelő pályára akarjuk terelni a mezőgazdaság fejlődését. A stratégia kidolgozásába n számítunk minden véleményre, hiszen számunkra nagyon fontos az, hogy tudjuk, hogy a mezőgazdaságról különböző csoportok hogyan vélekednek. De nem lehet stratégiát alkotni úgy, hogy ezeket ollóval és ragasztóval egymás mellé állítjuk, a stratégia egy konc epció. Ezért miután mi ezt megalkottuk, ezt a kormány felelősségének tartjuk, ez a kormány stratégiája lesz, és a kormány fogja ezt a stratégiát végrehajtani, tehát szó nincs arról, hogy ez egy rugalmasan és állandóan változtatható valami, ami (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) többségi vagy akármilyen vélemények alapján alakulhat. Még egy gondolatot engedjen meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , tisztelt elnök asszony, befejezésül. Soha nem mo ndtuk, hogy nincs szükség a kamarára. Mi azt mondtuk, hogy a kötelező kamarai tagságra nincs szükség. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Államtitkár Úr! DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Azt pedig elengedhetetlennek ta rtjuk, hogy a gazdajegyzők visszakerüljenek a minisztériumhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
