Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 28 (13. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
491 képviselőtársaim, hogy a parlamentben talán nem is akad olyan ember, aki e tekintetben ne hasonló vagy az onos nézeteket vallana. A törvényjavaslaton belül is inkább a 3. és a 4. alpont alatt benyújtott módosító javaslattal kívánnék foglalkozni. Az nem egészen egy mondat, hanem egy olyan félmondat, amely az azt megelőző mondat értelmét szinte megváltoztatja, é s azt a precíz fogalmazást, amit a kormány a törvényjavaslatban meghatározott, lényegében követhetetlen értelművé változtatja. Ez az egyes módosító javaslatokban úgy szól, hogy "akinek ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt". Az az álláspontom, hogy ez a mondat így jogszabály szövegévé nem válhat, tehát véleményem szerint ez a megfogalmazás pontatlan és jogilag nem korrekt. Egy példán keresztül vissza kell nyúlnunk a volt hadigyámolt fogalmához. Volt hadigyámolt a kormány törvényjavaslata szerint az, akit szülője hadirokkantsága miatt hadigyámoltként azt 1933. évi VII. törvénycikk alapján hadigondozásba vettek. Tehát akkor a hadigyámolt fogalmát az 1933. évi VII. törvénycikk alapján kell vizsgálni, és az pedig azt mondja, hogy a hadiszolgálat megs zűnését követően két éven belül kötött házasságból származó gyermek - és ezt más egyéb kategóriára is kiterjeszti. Vagyis a törvényjavaslat, a kormány által beterjesztett törvényjavaslat pontosan megmondja, hogy ki tekinthető volt hadigyámoltnak ezzel a ko rábban hatályos jogszabályra való visszautalással. Ezzel szemben a módosító javaslatok talán egyszerűbben, összegezhetően úgy fogalmazzák meg a volt hadigyámoltak körét, hogy volt hadigyámolt mindaz, akinek a szülője hadi eredetű sérülés következtében megr okkant, tehát minden hadirokkant gyermeke. Ez a megfogalmazás tehát nem pontosan követhető, ugyanis ez azt jelenti, hogy a hadirokkantság mértékétől, a hadirokkantság tényének megállapításától, ennek időpontjától és a gyermek, tehát a hadigyámolt születésé nek időpontjától függetlenül minden gyermek hadigyámolt, aki hadirokkant gyermeke. Itt többféle becslés hangzott el a hadigyámoltak körébe vonható személyek vagy a hadirokkantak - a két szám szorosan összefügg - számát illetően és a kifizetendő összegek te kintetében is. Nem kincstári szemléletről szeretnék tanúságot tenni, amikor azt mondom, hogy azért a módosító javaslatnak is tartalmaznia kellene valamilyen számítást e vonatkozásban. Meggyőződésem az, hogy a korábbi jogi szabályozás és a most hatályos, il letve a törvényjavaslattal kibővített jogi szabályozás pontosan meghatározza azt a kört, ahol ez az úgynevezett kárpótlási jellegű, egyösszegű pénzbeni kifizetés juttatásként meghatározható. Ezzel szemben - hogy egy példát is említsek - az 1995. január 1j én életbe lépett törvény szerint az utólagosan megállapított és a legenyhébb fokozatú hadirokkantság esetében is megilleti a hadigyámolti státusz a hadisérülés és a szolgálat megszűnését követően évtizedekkel később született gyermeket is, és ebből követke zően az egyszeri ötvenezer forintos kifizetés. Nem hiszem, hogy ebben a körben közeli személyes példákat kell említenem, de hadd mondjam el a tisztelt Házban azt, hogy ez a 40 évesek korosztálya, azoknak a korosztálya, akik valószínűleg áttételesen viselik a következményét annak, hogy az ő szülőjük hadirokkant, ha ez a hadirokkantság egy életút kapcsán egyáltalán észlelhető volt. De ezek a gyermekek a hadirokkantság bekövetkezését követően évtizedekkel később is születhettek. Én úgy gondolom, hogy természet esen a magyar törvényhozás azt is megteheti, hogy az ő javukra is úgynevezett kárpótlás kifizetését rendeli, de álláspontom szerint sokkal helyesebb lenne, mert netán ez más társadalmi csoportokkal szemben lenne méltánytalanság, ha a jogszabályban pontosan határoznánk meg azt, hogy ki a juttatásra jogosult, és ehhez képest lehetne a juttatás mértékéről is pontosan dönteni. A módosító javaslatnak tehát nem azt kellene mondania, hogy az is jogosult az ellátásokra, akinek az ellátások valamelyike iránti igénye fennáll, hanem azt kellene megmondani, hogy mi az az igény, mi fakasztja az igényt, és milyen feltételek esetén áll fenn az igény. Tehát nem az igényre kell
