Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 28 (13. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
488 kérelmet előterjeszteni nem mert, hány főre tehető a minisztérium adatai alapján. Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdésre adat hiányában szintén nem tudott válaszolni a közigazgatási államtitkár. E zt azért említem, mert már egy héttel korábban is furcsának éreztem azt a hivatalosnak tűnő kormánypárti - nevezetesen az FKGP soraiból érkező - választ, hogy a költségvetésnek nincs pénze. Ugyanakkor fölmerül a kérdés, hogy ezek alapján mire nincs pénze. A Honvédelmi Minisztérium birtokában tulajdonképpen nincsenek alapok, ugyanakkor a T/46/2., T/46/3., T/46/4. módosító javaslatokat úgy - kvázi - utasítják el, hogy az ország költségvetési helyzete nem teszi lehetővé a kárpótlás kibővítését. Tisztelt Képvis előtársaim! Természetesen lesznek olyan képviselőtársak majd a parlamentben, akik a szavazáskor pártfegyelem alapján szavaznak, és természetesen lesznek olyan képviselők is, akik érzelmi alapon közelítik meg ezt a több száz embert érintő kérdést. Ugyanakko r hadd utaljak egy további sajnálatos körülményre is, a tisztelt és az ülésen jelen lévő honvédelmi miniszter úr figyelmét föl szeretném hívni egy sajnálatos dologra. Szűkebb pátriámban jártam a hétvégén, és az ország közvéleménye természetesen nyomon köve tte a hadigondozásról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az elmúlt héten 1998. szeptember 21ei dátummal, tehát egy nappal az általános vita előtt a Központi Kárrendezési Iroda több száz hadiárvát értesített ki tértivevényes levelekben. Ezeket a leve leket pont azon a napon kapták meg ezek a volt hadiárvák, amikor itt mi, képviselők vitatkoztunk a hadigondozásról szóló törvényről, illetve annak módosító javaslatairól. Ezeknek a sajnálatos és eléggé rossz ízű leveleknek a következő a lényege. Az a lénye ge, hogy - mint ahogy a módosító javaslatok is tulajdonképpen a háborúban tragédiát szenvedett állampolgárok teljes körű kárpótlását szeretnék most már végre révbe juttatni - az elmúlt egy évben, két évben ezek a potenciális, tehát státusukban nem legalizá lt hadiárvák egyik hivataltól a másikhoz mentek. Miután az 1994. évi eredeti, a hadigondozásról szóló törvény nem biztosította mindenkinek a kárpótlást, így ezek az emberek a múltkori fölszólalásomban is említett 1992. évi XXXII. törvény szellemében, az él etüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról rendelkező törvény alapján szerettek volna valamilyen kárpótlást remélni. Utaltam rá a múlt héten: ez a törvény sajnos nem alkalmas arra, hogy a hadigondozottakat, hadigyámo ltakat, hadiárvákat ezen törvény keretében orvosoljuk, tehát csak a hadigondozásról szóló törvényben lehet. Ezeknek az embereknek 1997. október 7ei jogvesztő határidővel - tehát idestova már egy évvel korábban - be kellett nyújtaniuk a kárpótlási igényüke t. Éppen a parlamenti plenáris vita idején kapták kézhez azt a levelet, amelyben az Országos Központi Kárrendezési Iroda elutasította a kérelmüket. A következőt furcsállom: logikus, hogy az 1992. évi XXXII. törvény alapján ezek az emberek nem kárpótolhatók , ugyanakkor kicsit furcsának tartom, hogy e mellé a tértivevényes levél mellé a Kárrendezési Hivatal betett egy biankó iratot is, amelyben alulírott lakos (Felolvassa.) "ezennel lemondok a Központi Kárrendezési Hivatal határozatában jelzett keresetindítás i jogomról, a határozatban foglaltakat tudomásul veszem". Az az ember, aki egy kicsit ért a joghoz - én nem sokat értek ehhez a dologhoz, mert jogász nem vagyok , tudja azt, hogy ez tulajdonképpen az 1992. évi XXXII. törvényen alapszik, illetve ha valaki azt a határozatot kapja, hogy ez alapján a törvény alapján nem jogosult, akkor utána még pert indíthat, jogorvoslatot kérhet. Erről mond le ez a biankó csekk. (18.00) Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, az a hadiárva, az a hadigyámolt, aki tulajdonképpe n a második világháborút valahogy túlélte, az a hadiárva, hadigyámolt, aki az elmúlt 3040 évet, 50 évet megélte - tételezzük fel, hogy egyszerű, de magyar és becsületes állampolgár , amikor ilyen levelet és egy ilyen biankó csekket kap, akkor az számára értelemszerű, és azoknak az embereknek is, akik szűkebb pátriámban megkerestek, tulajdonképpen az világlott ki ebből a levélből, illetve biankó
