Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 15 (43. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORVÁTH BÉLA (FKGP):
3909 Fidesz soraiból: Így van!) , és ez az akkori kormánypártok egyoldalú döntése volt. (Csige József: Soha ilyen nem volt! - Taps a Fidesz soraiban.) Hangsúlyozom még egyszer: a munkarend megváltoztatására vonatkozó indítvány nincs a Ház előtt. (Csige József: Ne is legyen!) Hogy annak mi lesz a valós tartalma, nyilván akkor meg fogjuk vitatni, de a képviselő asszony ott is téved, hogy ez a Házszabály rendelkezési körébe tartozna, hiszen az Országgyűlés munkarendjének kérdéseit nem a Házszabály tartalmazza, hanem az elmúlt kilenc év óta minden egyes esetben a házbizottság és a pl énum döntései körébe tartozott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Egyetlenegy olyan mondat van a Házszabályban, amely valószínűleg megtévesztette a felszólalásakor, hogy az Országgyűlés ülése napirendjének összeállításánál kell ügyelni arra, hogy 9 0 percnyi időt a kérdések és az interpellációk tárgyalására kell fordítani (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) ; az ülés napirendjének összeállítása - ez volt leírva - azonban mindig a házbizottság és a plénum döntési körébe tartozott. Az ügyrendi bizottság egyéb ként egy olyan döntést is hozott ennek a szakasznak az értelmezése kapcsán, hogy nem következik a Házszabályból az, hogy az Országgyűlés a rendes és a rendkívüli ülésszak ideje alatt minden naptári héten ülésezzen. (Derültség az MSZP soraiban.) Tehát ha ma jd lesz ilyen előterjesztés az Országgyűlés előtt, akkor azt megelőzően a házbizottság el fogja dönteni, hogy lesz vagy nem lesz ilyen munkarend. Ilyen értelemben idő előtti volt a felszólalása a képviselő asszonynak. Azonban ami mégis aktuálissá tette a f elszólalást, az az, ami a parlamentből való ellenzéki kiűzetéssel és ennek következményeivel foglalkozott az ön felszólalásában. Azt, hogy mi bosszantó a kormánynak, köszönjük szépen, hogy ön megelőlegezte, de talán arról beszéljen a képviselő asszony, hog y mi bosszantó az ellenzéknek, mert mi a kormányoldalon jobban tudjuk, hogy számunkra mi bosszantó. Bosszantó az ellenzék felelőtlen viselkedése (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiból.) , bosszantó az az örökség, ami az elmúlt hos szú időszakból maradt - és itt most nem négy évről beszélek, hanem a még korábbi, 40 éves időszakunkból eredő morális, gazdasági és politikai problémáinak megoldását jelentené. Bosszantó az is, hogy sokan úgy vélik az ellenzék sorából, hogy minél rosszabb a kormánynak, minél rosszabb az Országgyűlésnek, annál jobb az ellenzéknek. (Bauer Tamás: Ezt hallottuk négy évig!) Azt, hiszem, ha bozótharcokban gondolkodunk, maximálisan igaz ez a megállapítás, azonban ha történelmi mértékkel mérjük az Országgyűlés munk áját, és belegondolunk a nemzetközi megítélésünkbe, és belegondolunk abba, hogy az állampolgárok értékítéletében hogyan jelenik meg ez a vita, akkor tisztelettel azt tudom tanácsolni, hogy próbáljunk meg az Országgyűléshez és e falakhoz méltó vitákba bocsá tkozni napirend előtti felszólalások kapcsán is, gondoljuk végig azt, hogy milyen együttműködés és építő munka az, amely előttünk van, mert ezeknek az öncélú és céltalan vitáknak, azt hiszem, sem Házon belül, sem Házon kívül nem találunk támogatókat. Köszö nöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, miniszter asszony. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Horváth Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapá rt, "Szocialista sirámok a túlélésért" címmel. (Derültség az MSZP soraiban.) A képviselő urat illeti a szó. Tessék! HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Eddig úgy tűnt, hogy csak a tehetségen múlott a jó újságkészítés titka. Az eltel t esztendőkben másról sem lehetett hallani a médiapiacot uraló sajtóberkekben és a holdudvarukhoz tartozó liberális értelmiségi körökben, hogy azért kelendők az általuk jónak tartott újságok, mert ott vannak a legtehetségesebb lapkészítők és újságírók, aki k mágusként tudják, hogy milyen újságcikkek, publicisztikák és véleményi rovatok iránt töri kezétlábát az egyszerű lapolvasó magyar állampolgár. Az senkinek sem tűnt fel, hogy a szocialistaliberális Hornkormányzat ideje alatt valamennyi nagy állami hird ető kizárólag néhány
