Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 14 (42. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3854 vásárolni a II. emelet 6. alatti garzonlakásához, hanem azt mondja, m ilyen jó, hogy eddig 10 ezer forint haszonbérleti díjat kaptam, most 20at kapok, akkor ennyivel a fogyasztásomat meg fogom emelni, esetleg még majd telik egy új színes tévére vagy a gyereknek új cipőre. Tehát az ágazatnak szánt pénzek jó része egy külső f ogyasztásba megy el. A másik dolog, hogy nyilván az a megemelt haszonbérleti díj pedig, amit így a földtulajdonos kér majd a használótól, a mezőgazdasági költségeket fogja növelni. Tehát azt a célzott kört, amelynek jó szándékkal ez a költségvetés igen kom oly költségcsökkentő összegeket akar adni, azokat bizony nem hozza helyzetbe. Mert egyetértek azzal, még egyszer hangsúlyozom, hogy nagyon jó - Európában is így van - családi gazdaságokat támogatni; csakhogy, kedves barátaim, Európában a családi gazdaságok 85 százaléka a saját földjét használja, saját létformája, egész lételeme a mezőgazdasági vállalkozás és gazdálkodás, nálunk a földek kétharmadát olyanok használják, akiknek nincs földjük, és a kétharmad tulajdonos városi ember, öreg ember és nem tudom még , milyen ember, akinek egyébként nem sok köze van már a mezőgazdasági tevékenységhez. Ezért szerettük volna és szeretnénk most is módosító indítványokkal elérni azt, hogy segítsük a tényleges földhasználókat ahhoz, hogy földet tudjanak venni, tehát ne bérl őként üljenek ott, hanem tulajdonosként, mert ha ezek ellehetetlenednek, tehát a földhasználók már nem lesznek képesek a megemelt földhaszonbérletet kifizetni, ha nem tudnak a mezőgazdasági vállalkozás terén megjelenni, akkor nehogy azt gondoljuk már, hogy majd a pantallós emberek fognak földet vásárolgatni itt az országban, mert nagyon szeretnének mezőgazdasági tevékenységet folytatni, hanem igenis az az oly sokszor ostorozott és joggal ostorozott gyakorlat fog tovább burjánzani ebben az országban, amit a külföldiek zsebszerződéseikkel megszerzett földvásárlásaként szoktunk emlegetni. Igen, ez fog bekövetkezni, ők fogják felvásárolni ezeket a földeket strómanokon keresztül, ahogy ezt szokták, illetve hallottam ez előtt fél évvel olyan nyilatkozatokat ebben a Házban, hogy egy hónapon belül az összes zsebszerződést felül fogjuk vizsgálni, meg fogjuk nézni, rendet csinálunk. Eltelt hat hónap, olyan túl nagy eredményeket még nem nagyon tudtak felmutatni - amit én nem is kérek számon, mert mi sem tudtunk, mert a zsebszerződés nem úgy működik, hogy azt lobogtatva jönnek a tisztelt áltulajdonosok és nagy hangon mondogatják: én vagyok a csaló, gyertek, fogjatok meg! Ezt nehéz elcsípni. (18.30) Ez ellen közgazdasági eszközökkel lehet küzdeni. Helyzetbe hozom a magyar, helyben lakó, földvásárlást erősítendő szándékú dolgozómat, megfelelő preferenciát adok az áru piacra jutásához, és azt mondom, hogy egyszer s mindenkorra leszámolok azzal a politikai szembenállással, ami ebben a Házban nyolc éve volt, hogy földtulajdonos nak azt tekintem, akinek van egy magyar személyi igazolványa; és ettől függetlenül semmi más előírást nem kötök ki. Mert most ez van, barátaim! Aki magyar állampolgár, az 300 hektárig vásárolhat földet, akár Buga Jakabnak hívják, akár Labanc Józsinak vagy Kuruc Pistának, teljesen mindegy, vásárolhat. Ha viszont olyan akar földet venni, aki ezt művelné és invesztálna, befektetne, annak meg nem engedjük meg. Ebben a költségvetésben az ilyen jellegű szabályok nem jelennek meg, még csak támogatási jelleggel sem , szemben a korábbi költségvetéssel. Arra már gondolni sem merek, hogy mikor jut el ez a Ház majd oda, hogy azt mondja - nagyon kérem önöktől, hogy ezt sürgősen tegyék meg, még akkor is, ha újabb népszavazási kezdeményezés lesz , hogy barátaim, Magyarorsz ágon mezőgazdaságot művelő földtulajdonos az lehessen, aki helyben lakik, főhivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, és megfelelő szakképzettsége is van, és ezt a tevékenységet már bizonyos idő óta gyakorolja is. Ha ezzel felhagy, akkor ter mészetesen kényszerértékesítésre kerül sor, ezt a földet el kell adnia iksz időn belül, és ha ezt nem teszi meg, akkor kényszerárverésen elmegy a föld. Ilyen a dán, ilyen a holland, ilyen a belga, ilyen a francia és a svájci szabályozás. Miért nem tudjuk m i ezt megtenni? Akkor a külföldi már majd nem jön ide, mert azt mondjuk, hogy: "Kedves Schwarz úr! Földet akarsz Magyarországon
