Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának expozéja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolóhoz - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. POLT PÉTER, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
39 hatóság munkáját visszásnak minősítsék. Erre annál inkább szükség lehet, mivel az alkotmány és az országgyűlési biztosokról szóló törvény nem mondja ki, mi az alkotmányos jogokkal összefü ggő visszásság fogalma, annak kidolgozását a jogszabályi keretek között az országgyűlési biztosok gyakorlatára bízta. Működésünk kezdete óta immár eltelt több mint három év, és az ez alatt felhalmozódott tapasztalataink már elegendőnek mutatkoznak arra, ho gy egységes és következetes gyakorlatot folytassunk egy állandó, felállított szempontrendszer alapján. Ezáltal a mi munkánk is kiszámíthatóvá válik mind az állampolgárok, mind pedig a hatóságok részéről, és így az országgyűlési biztosok is eleget tudnak te nni a jogbiztonság alkotmányos követelményének. Melyek ezek a szempontok tehát? Az alkotmány 77. §a szerint maga az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és az állampolgárokra egyaránt kötelez őek. Általában visszásságot okozott ezért a hatóságok döntése, eljárása vagy mulasztása, ha az jogszabálysértő volt. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy nem volt megállapítható a visszásság, ha a formális jogszabálysértés nem érintette a polgár alkotm ányba foglalt alanyi jogait vagy jogos érdekeit. Természetesen ilyenkor is felhívtuk az adott hatóságok figyelmét a jogszabálysértésre, ajánlást viszont a törvény alapján nem tehettünk és nem is tettünk. Az alkotmány szerint ugyanakkor az állam elsőrendű k ötelezettsége az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak védelme. Ezt az előírást kellett az országgyűlési biztosoknak szem előtt tartani, amikor olyan esetekben állapítottuk meg az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, amikor a hatóságo k eljárása formálisan jogkövető volt, azonban tartalmilag valamilyen alkotmányos alanyi jogot érintő rendelkezésbe ütközött. Ez az a szürke zóna, amely más szerv törvényességi felügyeleti jogkörével vagy akár bírósági eljárással sem fedhető le, hiszen ezek a szervek mindig a konkrét, közvetlen törvényeket és egyéb jogszabályokat kötelesek szem előtt tartani, alapjogi szempontból nem értékelhetik a hatóságok tevékenységét vagy mulasztását. Ezek voltak azok az esetek, amikor sokszor kezdeményeztünk jogszabálymódosítást, annak kiadását vagy hatályon kívül helyezését. (11.20) Az alkotmányból következik, hogy alkotmányos jog csak alkotmányos célból és a célnak megfelelően, arányosan korlátozható. Ha ezek a feltételek nem teljesültek, a visszásság még akkor is fe nnállott, ha a döntést az adott hatóság mérlegelési jogkörében hozta, figyelemmel arra, hogy az egységes európai ombudsmangyakorlat szerint a mérlegelési jogkörnek is vannak, lehetnek alkotmányos korlátai. Ugyanakkor az érdemi döntéstől függetlenül maga a hatósági eljárás is okozhatott olyan sérelmet, amely közvetlen kapcsolatba volt hozható az alkotmányos jogokkal. Ez történt akkor, ha a hatóság nem járt el méltányosan, pártatlanul, diszkriminációmentesen, ésszerű határidőn belül, önkényesség nélkül vagy egyszerűen csak szakszerűen. Vizsgálataink során alapvető különbségeket tettünk az úgynevezett első, második és harmadik generációs alapjogok között. A második és harmadik generációs jogok esetén - mint például a szociális biztonsághoz, a munkához vagy az egészséges környezethez való jogoknál, amelyek az alkotmányban nagyobbrészt nem kikényszeríthető alanyi jogként, hanem államcélként jelennek meg - akkor állapítottuk meg a visszásságot, ha a hatóság egyben más alanyi jogot vagy az alkotmányból következő jo gos érdeket sértett. Különbséget tettünk ugyanakkor az egyes alkotmányos elvek és jogok között más szempontok szerint is. Feltűnő talán önöknek, hogy a jogbiztonság sérelme kiemelkedő arányban szerepel a jelentésben. A jogbiztonságot azonban nem önálló jog nak tekintettük, hanem olyan alkotmányos alapelvnek fogtuk fel, amellyel összefüggésben a visszásságot csak akkor lehetett megállapítani, ha az egyben valamely alkotmányos alanyi jog vagy jogos érdek sérelmével vagy veszélyeztetésével jár. Ehhez hasonlóan a diszkrimináció tilalmát sem önmagában értelmeztük, hanem mindig valamilyen más joggal, például a munkához vagy az emberi méltósághoz való joggal vetettük össze. Különösképpen nagy figyelmet fordítottunk azokra a jogokra, amelyek biztosítása az állam sokk al aktívabb közreműködését igényli. Ezek között kell megemlíteni a gyermekek jogait, annál is
