Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
364 vetésterületét, mert mi stratégiát adunk az ország számára, miként lehet ezeket a kérdéseket hosszú távon kezelni. Én úgy gondolom, igen tisztelt Orosz képviselő úr, ha ön átnézné az intézkedéseket, és nem összevissza beszélne, ebben az esetben nem hangzott volna el az ön felszólalása, hanem megköszönte volna a tárcának m indazt, amit az agráriumért tettünk. (Derültség. - Kovács Kálmán: Rendre kellene utasítani!) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, MIÉP. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban a tankönyvpiac kérdéseivel akarok foglalkozni. Nem azért teszem ezt most, szeptemberben, mert a családi kasszákat a tanévkezdés nagyon érzékenyen érintette, és talán a fogékonyság nagyobb e kérdés iránt, ha nem azért teszem ezt most, hogy e speciális piac ellentmondásainak a felszámolása megkezdődjön, és jövő szeptemberben a tankönyv- és tanszervásárlás ne jelentsen a családok jelentős része számára mármár elviselhetetlen terheket. Miért nevezem speciálisnak ezt a piacot? A két főszereplő természetesen itt is a termelő és a fogyasztó. A termelő a kiadó, a fogyasztónál a helyzet azonban kicsit bonyolultabb. A fogyasztó - mondjuk így, természetben - a diák, a tanuló, a finanszírozó a szülő, de a fogyasztói dönt ést nem a szülő hozza, hanem a pedagógus az iskola közvetítésével. Ide, ebbe a láncolatba még beékelődnek, részben szükségszerűen, részben nem feltétlenül szükségszerűen a nagy könyvterjesztők, kiskereskedők és iskolai alkalmazottak. Természetesen a láncol at végén a szülő fizet mindent. Hadd mondjak néhány adatot erről a piacról, az 199798as tanév tényszámai: a piac nagyságát az iskolai megrendeléseket tekintve csak 6,4 milliárdban állapíthatjuk meg, a legszükségesebb segédletekkel együtt. Itt egy közbeve tő megjegyzés: vajon ez az igen nagy számú segédlet, amit gyermekeink használnak, módszertanilag feltétlenül szükségese, és adott esetben nem arról vane szó, hogy a szükséges óravázlatot, amihez természetesen tanári segédanyag kellene, a teljes osztálylé tszám vásárolja meg? A kiadók száma körülbelül 130, és érdemes megemlíteni, hogy a piaci részesedésből 48 százalékot a 100 százalékos állami tulajdonban lévő Nemzeti Tankönyvkiadó birtokol, ennyi a részesedése. Ez természetesen jelzi az állam lehetőségét é s felelősségét ezen a téren is. A tankönyvcsomagok ára - erről a sajtóban is különböző adatokat lehet olvasni. Előzetesen megbecsült, maximált árak jelentek meg. Sajnos, a valóság efölött van. A minisztérium illetékeseinek az a számítá sa, amely a 6,4 milliárdnál is kisebb számot, tehát egy előző tanévit oszt el a tanulólétszámmal, sajnos, nem helytálló. A tapasztalat az, ha nem is átlag, de nem rendkívüli adott évfolyamokon a tízezer forintos tankönyvcsomagár. Az állam ad támogatást, 11 00 forintot, de természetesen komoly bevételei vannak áfában, osztalékban és egyéb adóban. A tankönyv szabadárassá 1992ben vált, majd '94től lett teljesen liberalizált ez a piac. Ugyanakkor van egy '91es kormányhatározat, amelyik meghatározta, hogy jogs zabályban kell megadni, hogy adott évfolyamon a teljes tankönyvcsomagár maximum mennyi lehet. Ez nem érvényesült, egy olyan döntés született '94ben, ami az egyedi tankönyvárat 700 forintban maximálta, de ez ellentétes volt azzal, hogy hatósági árat nem le het fenntartani. Hadd idézzek a Gazdasági Versenyhivatal '96os állásfoglalásából: "A kedvezőtlen hatások többségének oka az, hogy a tankönyvírás, a tankönyvvé nyilvánítás, kiadás és terjesztés szabályozása nem megfelelő, karakterisztikusan szét kellene vá lasztani a szükségképpen szabályozási teendőket a gazdasági tevékenységtől, erőfölényes helyzet alakul ki, és a szükséges intézkedések további halogatása megengedhetetlen."
