Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulója alkalmából benyújtott politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS, a külügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VARGA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3566 Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm bizottsági elnö k asszonynak. Most pedig megadom a szót Csapody Miklós úrnak, a külügyi bizottság előadójának. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. CSAPODY MIKLÓS , a külügyi bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Országgyűlés külügyi bi zottsága december 2ai ülésén megtárgyalta és egyhangú támogatottságáról biztosította az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása 50. évfordulójáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy olyan, új vált ozatban keletkezett leírási hiba miatt általunk benyújtott módosító indítványra, amelyet a külügyi bizottság tartalmilag támogat, és ahelyett, hogy ezt a várhatóan közös nyilatkozatot a külügyi bizottság részéről passzusonként vagy akár tartalmilag is isme rtetném, engedtessék meg nekem, hogy a nyilatkozattervezetnek csupán azt a mondatát ismertessem, ahol téves szócsere miatt leírási hiba történt, és ezért a külügyi bizottság ezt az indítványt, ezt a szövegváltozatot hagyta jóvá. Ez a mondat pedig így hangz ik: "Az Országgyűlés megerősítette az ENSZ legfontosabb emberi jogi egyezményeit, különös tekintettel a polgári és politikai jogok, illetőleg a gazdasági és szociális és kulturális jogok nemzetközi egységokmányára. Közép- és KeletEurópa államai közül a ne mzetközi emberi jogi küzdelem részeként Magyarország elsőként írta alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét." Itt tehát az elsőség Magyarország vonatkozásában az aláírással és nem a megerősítéssel kapcsolatos. Jelenthetem tehát az Országgyűlésnek, hogy a kü lügyi bizottság ezt a nyilatkozattervezetet - azzal teljes mértékben egyetértve - egyhangúlag az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűl és! Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. (A képviselő nincs a teremben.) Jön már a képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, kérem, fáradjon a pulpitusra! Őt követi majd a Magy ar Szocialista Párt nevében Tabajdi Csaba képviselő úr. Önt illeti a szó, képviselő úr. (9.40) DR. VARGA LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amióta ember él a földön, az ember jogaiért, boldogulásáért folyama tosan harcolnak, ugyanúgy, mint az elnyomók ellen. Az ember boldogságáért folytatott küzdelemből kiemelném a kereszténységet, amely meghirdette az Isten előtti egyenlőséget és a társadalmi békét szolgáló felebaráti szeretetet. Amíg a kereszténység tábora n őtt, sajnos az emberek egymás közötti egyenlősége és a jogainak az elismerése sokat késett. A XVII. és a XVIII. században Grotius Hugo nevéhez fűződő természetjogi iskola neves tudósai, Hobbes, Keresztély, Kant azon fáradoztak, hogy az ember természetéből levezessék az örök érvényű jogokat. Sajnos nem tudtak megállapodni abban, hogy az embernek melyek azok a tulajdonságai, amelyek az örök érvényű jogokra alapozhatók, s ezért nem tudtak egy egységes, összefoglaló jogi kódexet kiadni. A XVIII. században már m egnyílik az igény erre. Meg kell említenem az ónodi országgyűlés 1707es határozatának 2. szakaszát, amely már a szabadságjogokról beszél, és igényli annak érvényesítését. Két nagy okirat született meg a XVIII. század második felében, az egyik az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata 1776. július 4én, amely már felsorolja a teremtőtől kapott jogokat; a másik a francia nemzetgyűlés ünnepélyes nyilatkozata 1789. augusztus 26án, amely tizenhét szakaszban foglalja össze az emberi jogokat. Mindk ettő történelmi okirat, azonban
