Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 7 (39. szám) - A nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE
3540 Ami az elhangzott 10 millió forintos állítólagos évi költséget illeti, azt hiszem, ez egy egyszerű számszak i hiba. (21.20) Meg kell vizsgálni, hogy a büntetésvégrehajtási intézetek milyen költségkerettel rendelkeznek, és azonnal kitűnik, hogy itt valami tévedésről van szó. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : S zólásra jelentkezett Mécs Imre, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót Mécs Imre úrnak. MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Már több ízben kifejtettem a saját gyakorlati tapasztalataim alapján az életfogytiglani bünteté ssel kapcsolatos nézeteimet. Szomorúan kell megállapítanom, hogy azok egyáltalán nem vétettek figyelembe. A magam részéről támogatom dr. Ábrahám János teljesen életszerű törvényjavaslatát. Számomra érthetetlen, hogy a bizottságok - az emberi jogi, az alkot mányügyi bizottság - és az előterjesztő egyaránt támogatták a 4. szám alatti javaslatot, amely szerint ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, az életfogytig tartó szabadságv esztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg. Ezek elképesztően nagy idők: a húsz év is, és a harminc év is. Az elkövetők büntetése, ilyen iszonyatosan hosszú büntetése miért függ at tól, hogy a nemzetközi jog megtiltja az elévülését egy cselekménynek, mondjuk, egy háborús, népellenes bűncselekmény esetében? Harminc év alatt az ember teljesen megváltozhat. Miért zárjuk ki azt, hogy nem javulhat meg valaki? Ha valaki nem javul meg, akko r genetikailag hibás, beteg ember, akit megfelelően a szakembereknek ki kell szűrniük, és védőőrizetben kell tartaniuk: elmegyógyintézetben vagy kórházban. De ha az illető normális ember, akkor tíz, tizenöt, húsz év alatt igenis átnevelhető. Felelősséget k ell vállalniuk azoknak, akik a nevelését irányítják, hogy kiengedhetike. A szabadlábra helyezés teljes kizárása hallatlanul embertelen dolog; embertelen, és praktikusan is helytelen, úgy, ahogy ezt Ábrahám dr. kifejtette. Hiszen ember nem élhet remény nél kül, nem maradhat remény nélkül, és valóban állattá, vadállattá vagy növénnyé változhat ennek következtében. Ne felejtsük el, hogy János Pál pápa is elment a börtönbe a merénylőjéhez, és megbocsátott neki, vagy Martin Luther King özvegye és gyermekei is be mentek a börtönbe, és megbocsátottak a merénylőnek, aki rákbetegségben halt meg. Mi keresztények vagyunk, és ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumot, Krisztus példáját, Krisztus megbocsátott azoknak, akiket megkövezésre ítéltek, és amikor ő maga a legszö rnyűbb kínhalált szenvedte, akkor a vele együtt elítélt köztörvényeseknek is megbocsátott - tehát ezt a szellemet nem látni. De ezen túlmenően, ha a gyakorlati részét nézzük, egyszerűen szinte lehetetlen megfelelően kezelni a büntetésvégrehajtás során eze ket az elítélteket. Az őrök állandó rettegésben és félelemben élhetnek, hiszen egy teljesen reménytelenné vált, életfogytiglanra elítélt valóban akár meg is ölheti az őröket, vagy megölheti a társait, mint ahogy ez nagyon sok esetben meg is történt - ha ne m is nálunk, de egyébként nálunk is megtörtént , külföldön feltétlenül. Ezt át kell gondolni. Könnyű a törvényhozói vagy a törvényelőkészítői ceruzával nagyobb számokat írni, és nagyobb ítélkezésre, magasabb büntetések meghozására szorítani a bíróságot, de valójában nem segít. Nem segít! A törvények következetes, céltudatos és szigorú végrehajtása a legfontosabb. Ez a lehető legfontosabb! Bent, a börtönben találkoztam köztörvényes életfogytiglanra elítéltekkel, és láttam a változásukat. Igenis, lehet ráju k hatni! Ha nem hinnénk ebben, akkor teljesen felesleges lenne, hogy társadalomban éljünk, felesleges lenne, hogy jogállamot alkossunk. Ha ebben nem hiszünk, ha kizárjuk ennek a lehetőségét, ha nem engedjük meg, hogy a független bíróság időnként megvizsgál hassa és eldönthesse a nevelő szakemberek, az orvosok felelős segítségével -
