Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 21 (11. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
352 Megköszönve a jobbító szándékú felszólalásokat, a részletes vita után kívánunk reagálni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt képvi selőcsoportja az általános vita elnapolását indítványozta. Az indítvány alapján az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Szili Katalin ) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselője: "Megemlékezés Széchenyi Istvánról" címmel. (17.50) Megadom a szót a képviselő úrnak - a Házszabály rendelkezése i alapján - ötperces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Felemelő érzés számomra, hogy Széchenyiről, a legnagyobb magyarról az ország Házában is szólhatok. Felemelő érzés, mert az életútjá t a szép tervek és a nagy tettek kísérték. Ő nem fényleni, hanem használni akart a nemzetnek. Köszönöm Gál Zoltán úrnak, az Országgyűlés volt elnökének és dr. Áder János úrnak, a Ház jelenlegi elnökének, hogy lehetővé tették azt, hogy a születésnapján Bécs ben, a Herrengasse 5ben a parlament nevében koszorúzhassunk, és ott néhány gondolatot elmondjak Széchenyiről. Ez a megemlékezés már öt éve történik meg, és bízom abban, hogy míg magyar parlament lesz, él, addig szeptember 21én vagy annak tájékán mindig f elkeresik ezt a szép helyet. Most csak néhány gondolatot szeretnék felvillantani abból, amit ott, a Herrengasse 5ben mondtam. Széchenyi István életútját a közjó szolgálata, a komplex látásmód és a döntések körültekintő megalapozása jellemezte. A Kelet nép ében írja: "Semmit sem tettem rögtönzésként vagy pillanatnyi felhevülés következtében. Minden tetteim messze ható tervek szüleményei." 1857ben megfogalmazza, hogy mindent meg kell tervezni, elő kell készíteni és meg kell alapozni. Intelmek Béla fiamhoz cí mű könyvében így ír: "Mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem, nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt." Sikerei a nemzet sikerei voltak. Minden esetben felismerte, hogy melyek azok a gazdaság i jelenségek, amelyek láncszemként kapcsolódnak egymáshoz. Nagycenki birtokának fejlesztése és sok más nemzetgazdasági jelentőségű döntés is igazolja ezt. Figyelemre méltó a legnagyobb magyar sok szép tette, amelyekkel jobbágyainak gyarapodását elősegített e. Naplójában 1819. július 17én feljegyzi: "A szolgálat az egyetlen cél, amiért élnem kell." A Világ című munkájában azt írja: "Mit ér minden politikai okoskodás, teória, praxis, amelynek tendenciája nem a legnagyobb rész jobb léte és szerencséje körül fo rog?" Magas erkölcsi mérce szerint élt. Szintén a Világ című könyvében írja: "A belbecs a legelső, s aztán jő a jó hír, mely a belbecsnek habár késő, de következése." Nemcsak önmagával, hanem környezetével szemben is magas erkölcsi követelményeket fogalmaz ott meg. Az ország kormányzásának fontos talpköveként rögzítette A magyar játékszínrül című írásában: "Gondolkodásra és kombinációra a legnagyobb rész szólíttassék fel, de már a tanácskozótest száma bizonyos határt ne hágjon át, a végrehajtó hatalom száma pedig a lehető legkisebb legyen." A Blick című munkájában másképpen megközelítve, de ugyanezt hangsúlyozva azt írja: "Csak az egyszerű kormányzat lehet olcsó és kezelhető mindenféle bosszantás nélkül."
